T. Bereczki Ibolya, Sári Zsolt szerk.: A népi építészet, a lakáskultúra és az életmód változásai a 19-20. században - Tanulmányok a Dél-Dunántúlról és Észak-Magyarországról (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2005)

SZABÓ Anita: Olajipari munkások és családjaik Muraszemenyén. Az életmódváltozás vizsgálata megélhetési stratégiákon keresztül, 1937-1980

A foglalkoztatottak létszámának bővítését jól szemlélteti, hogy amíg 1941 végén 295 tisztviselő és 2566 munkás, addig 1945-ban már 520 mérnök és tisztviselő, illetve 5474 munkás dolgozott a vállalatnál. A magyarországi működését szabályozó szerződés szerint a részvénytársaság köteles volt üzemeiben magyar állampolgárságú tisztviselőket, altiszteket és munkásokat alkalmazni, kivéve olyan munkakörökben, ahol a munka magyar alkalmazottakkal nem látható el megfelelően, A MAORT ennek értelmében vállalta a magyar szakemberek képzését, és 1941-re lényegében a külföldi szakemberek helyét átvették a magyarok, A fúrási szakmunkásokat az üzemben szervezett tanfolyamokon képezték ki, Bázakerettyén gépkocsivezető tanfolyamot is indítottak. A MAORT külföldi vállalatként jóléti intézkedéseivel saját vállalati szociálpolitikát alakíthatott ki, így a magyarországinál magasabb jóléti szintet garantált alkalmazottjainak. A termelés bővítésével együtt a vállalat kiépítette a bázakerettyei (1939) és lovászi (1941) üzemeit, illetve ipartelepeket hozott létre, melyeken műhelyek, raktárak, és a munkahelyi körülmények javításának átmeneti megoldásaként fabarakkok épültek. A nyereség növekedésével 1942-től élelemtárak, munkáslakások, sőt kisebb lakótelepek épültek; kiépítették az úthálózatot. Magyarországon az 1937 évi XXI. törvénycikk bevezette a 8 órás munkanapot, az évi fizetett szabadságot, és szabályozta a minimálbért, de ennek maradéktalan betartása csak fokozatosan valósult meg. Az EUROGASCO, majd MAORT rendtartása 1936-ban rögzítette a 8 órás munkanapot, a vasárnapi munkaszünetet, a túlóráért járó 25%-os, a vasárnapi és ünnepnapi munkáért az 50%-os pótdíjat. A második világháború alatt különféle segélyek és jutalmak rendszerét vezették be (például 15. havi munkabér, őszi beszerzési segély). A napi munkaidő beosztása nem egyformán alakult a telepen és a műhelyekben dolgozóknál. A műhelyekben nappalos beosztásban dolgoztak, míg a folyamatos üzemeltetést igénylő, például fúrási munkálatoknál, három műszakban. Ez utóbbinál természetesen nem tartható be a fent rögzített munkanapok rendje, erre szolgált a pótdíj rendszere. A vállalat foglalkoztatáspolitikáját a szigorú munkafegyelem jellemezte, ugyanakkor rugalmas bérpolitikát alkalmaztak. A cég a magyar átlagnál magasabb fizetések mellett képzéseivel biztosította az ott dolgozók szakmai előrejutását, egyúttal a fizetések emelését. A kezdeti időszakban a felvett segédmunkások kezdőbére 60 fillér/óra, a szakmunkásoké 80 fillér, a fúrómesterek bére 2 pengő volt. A bérek 1945-ig emelkedtek, s mindvégig felette maradtak az ipari átlagnak. Az 1949. év fordulata a vállalat életében A MAORT 1949. december 31-én az államosítása következtében megszűnt. A vállalati keretek jelentősen átalakultak, de az üzemek termelése folyamatos maradt. A MAORT megszűnése ellenére, a mai napig a helyi szóhasználatban tovább él a „MAORT"os kifejezés az egykori olajipari munkások említése kapcsán.