T. Bereczki Ibolya, Sári Zsolt szerk.: A népi építészet, a lakáskultúra és az életmód változásai a 19-20. században - Tanulmányok a Dél-Dunántúlról és Észak-Magyarországról (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2005)
SZABÓ Anita: Olajipari munkások és családjaik Muraszemenyén. Az életmódváltozás vizsgálata megélhetési stratégiákon keresztül, 1937-1980
OLAJIPARI MUNKÁSOK ÉS CSALÁDJAIK MURASZEMENYÉN Az életmódváltozás vizsgálata megélhetési stratégiákon keresztül 1937-1980 SZABÓ ANITA Bevezetés Zala megyében és egyúttal Magyarországon az ipari méretű kőolajbányászat 1937ben indult meg. 1938, július 15-én megalakult a Magyar Amerikai Olajipari Részvénytársaság, a MAORT, amely 1949-ig, az államosításáig működött egységes vállalatként. A vállalathoz ezen időszakban felvételt nyert dolgozókat a mai napig - a részvénytársaság neve után - „MAORT'-osnak hívják Muraszemenyén. Muraszemenye olajipari munkásai a magyarországi ipari munkásság egy sajátos rétegét képviselik; nemcsak azért, mert az amerikai tőkével működő MAORT a magyarországi átlagnál magasabb életszínvonalat tudott biztosítani dolgozóinak a bér- és szociálpolitikájával, hanem azért is, mert az ipari szektoron belül az olajipari szakma és az azzal járó életforma addig ismeretlen volt Magyarországon. írásomban a Muraszemenye olajipari munkásai körében végzett kutatás eredményeit összegzem, mely vizsgálat arra irányult, hogy feltárja és leírja, hogy egy helyi társadalom életében, milyen változásokat idézett elő az olajipar megjelenése. A kutatás célkitűzései A kutatás során elsődlegesen arra kerestem választ, hogy a századelőn és a két világháború közötti időszakban még alapvetően agrártevékenységből élő településen milyen változást hozott az olajipar megtelepedése az egyes munkások és családjaik életében; illetve ezzel összefüggésben fel kívántam tárni azokat az életformabeli sajátosságokat, amelyek az olajipari szakma jellegéből fakadnak. Az olajipari munka által megsokszorozódott bevétel az ott dolgozók életszínvonalának jelentékeny és látványos növekedését eredményezte. Ennek ellenére szembetűnő volt, hogy a családi-gazdasági stratégiákban az olajipari munka leginkább csak egy új megélhetési lehetőséget jelentett a családok otthoni önellátó és/vagy árutermelő gazdálkodási tevékenysége mellett. A kutatás emiatt az olajiparban dolgozók mezőgazdasági és olajipari tevékenységének a kettős megélhetési stratégiáján alapuló életmódjára koncentrált: az új életforma megvalósításának a feltételeire, valamint annak az igénynek, illetve szükségnek a lehetséges értelmezéseire, mely e kettősség fenntartását biztosította.
