T. Bereczki Ibolya, Sári Zsolt szerk.: A népi építészet, a lakáskultúra és az életmód változásai a 19-20. században - Tanulmányok a Dél-Dunántúlról és Észak-Magyarországról (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2005)
KEMÉNY Márton: A mezőgazdaság és a helyi társadalom összefüggései Muraszemenyén a 21. század elején
Termelés Elosztás Fogyasztás „Naturális" paraszti gazdaság F + E + M cs = T T - A = R R = f „Félnaturális" paraszti gazdaság F + E + M cs = T + A|(T + A r ) - A = R + Ny R + Ny = f Parasztvállalkozás F + E + M cs + B = T + A (T + A) - A = R + Ny R + Ny= f+ B Mezőgazdasági vállalkozás Fb/m + Eb/m + M b/m + B = Á A - A = Ny Ny-f+B 5. táblázat: A termelés, elosztás és fogyasztás eszményi mintái (A = adó; Á = áru; Áf = termékfölösleg mint áru; b = bérlet; B = beruházható pénztöke; cs = családi; E = mezőgazdasági eszköz; f = a családháztartás fogyasztása; F = föld; m = magán; M = munkaerő; Ny = nettó nyereség; R = reziduum; T = mezőgazdasági termék). Termelés Elosztás Fogyasztás Paraszti gazdaság F + E + M bxs + B = T [+ A,-] (T [+A r ]+J)-A = R + Ny R + Ny = f+B Parasztvállalkozás F b<m + E + M b , cs + B = T + A (T + A + J)- A = R + Ny R + Ny = f + B Mezőgazdasági vállalkozás Fb/m + Etvm ' M bcs ' B-A (A + J)-A = Ny Ny=f+B 6. táblázat: A „két lábon állás" normájának keretében ténylegesen megvalósítható minták (J = munkahelyi és egyéb jövedelem). Az eszményi minták és a ténylegesen megvalósítható három minta közötti alapvető különbség a munkahelyi jövedelem (J) bekapcsolása a rendszerbe, amely nélkül nem lehetséges a háztartás fogyasztásának (f) és az anyagi beruházások (B) igényének kielégítése (a modell némileg leegyszerűsített, hiszen elfedi a külön-külön számon tartott jövedelmeket). A jövedelemszerzés legfontosabb módja a munkavállalás, de épp a paraszti mintát követő családoknál kap nagyobb hangsúlyt egy másik gyakori módszer, a földtulajdon egy részének bérbe adása. További fontos különbség az eszmény és a megvalósulás között, hogy megváltozott technikai igények, és az ennek ellentmondó géphiány miatt a paraszti minta érvényesítése esetében is szükség van beruházásra (B), vagyis gépi szolgáltatók (legalább aratógépesek, de sokszor traktorosok) alkalmazására, és esetenként csávázott vetőmag, műtrágya, vegyszerek stb. beszerzésére. A gépállomány elégtelenségéből következik az is, hogy sokan kölcsönzésre, illetve kézi munkamódok végzésére kényszerülnek, az utóbbi pedig azt hozza magával, hogy a családi munkaerőben is sokan hiányt szenvednek, és így további bérmunka-, illetve reciprok kapcsolatokat építenek ki. Ezeket a hiányosságokat hidalja át, és hozza egyensúlyba a kisüzemi gazdaságoknál egy szinttel nagyobb struktúra, a „faluközösség". Ugyanakkor a vállalkozások is távolabb kerülnek az eszménytől, hiszen a „két lábon állás" normáján belül mindhárom minta esetében jellemző az önkizsákmányolás és ezzel összefüggésben a pénzben kifejezhetetlen munkaerő (hiszen nem válik el a kisüzemi gazdaságban és a háztartásban eltöltött munkaidő). 52 A háztartás és a gazdaság tehát a vállalkozók esetében sem vált szét, legfeljebb részlegesen, és ez a cégre is vonatkozik. Az egyenletekben nem jelöltem egy tényezőt; a tudás különböző vonatkozásait. Ha tehát az anyagi tőke mellett a különböző szimbolikus tőkéket is számba vesszük, további különbségek rajzolódnak ki. 32. A kapitalizmustól eltérő sajátos paraszti gazdaságtan elvét CSAJAN0V fejtette ki, amely szerint a munka értékét nem lehet pénzösszegben kifejezni, hiszen a kettő összevetése mindig szubjektív CHAIAN0V, A. V. 1931. 144-145.; idézi WOLF, Eric R. 1973. 336-338.
