T. Bereczki Ibolya, Sári Zsolt szerk.: A népi építészet, a lakáskultúra és az életmód változásai a 19-20. században - Tanulmányok a Dél-Dunántúlról és Észak-Magyarországról (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2005)
SÁRI Zsolt: A gazdálkodás szervezete és lehetőségei Muraszemenyén 1945 és 1990 között
lett természetesen a hagyományos keretek is éltek: a legtöbb családnál tartottak tehenet. Ennek is két oldala volt: tejet az önellátás biztosításáért, de a felesleget a tejcsarnokban adták el, borjút neveltek, amit aztán a húsforgalmi vállalatnál értékesítettek. Ugyanígy a disznótartás során is az önellátás és az árutermelés kettőssége jelentkezett. Keresetkiegészítés, jövedelemgyarapítás, a megszokott életvitel, gazdálkodás, munka- és üzemszervezet továbbélése együtt jelentkezik. Mát mikor bekerültem, ugye téesztag lettem 72-ben, és akkor minden téesztagnak adtak egy katasztrális hold földet. Aki nem volt téesztag, ilyen alkalmazott volt, annak 800 négyszögöl földet adtak. És akkor ugye még a munka mellett még azt ugye műveltük Meg ugye az ember állatokat tartott itthon, ugye disznókat, marhákat neveltünk. A zalaegerszegi vágóhíd, a húsipar, az vette meg. Disznókat is ugye, akkor falukba is, akkor sokan neveltek disznót, még akkor nagyon sok disznó volt, mindenhol neveltek. Hát ugye még abban az időben jobban megérte, mint mostan. Nemcsak a muraszemenyei falvakban, a többi faluban is szedtük össze. És azt mind ugye a húsipar, az... A téesz segítségével, igen. Mert ugye ő elszállította, ugye, Csörnyeföldre kellett szállítani, ott volt ilyen leadóhely, mérleg és ugye oda lehetett elszállítani. És onnét meg jött a húsiparnak a teherkocsija és onnan szállította tovább." 44 A nagyszámú szarvasmarha állomány bizonyítéka, hogy mindhárom településrésznek volt önálló csordája egészen az ezerkilencszáznyolcvanas évek végéig. „Ebbe a faluba [Csernecen] csak falusi csorda volt. Szemenyén volt ugye az istálló. Na ugye megy Csörnye felé az út, ott mindkét oldala legelő volt. Ahol a majort, a tsz istállót elhagytuk, ott az alsó fele volt a háztáji teheneké, a fölső meg a tsz teheneké. A csernec! teheneknek itt volt, nagyon szép legelő. - A háztáji teheneknek a csordást a téesz fogadta? Igen. Ő is fizette. Csak a gazdáknak a téesz-be kellett fizetni. Minden tehén után meg volt, hogy mennyit kell fizetni, azt mi beadtuk a tsz-be pénzbe." 45 „Egész addig, míg a termelőszövetkezet meg nem szűntette. Nem a termelőszövetkezet szűntette meg, hanem a tagok, mert egyszerűen nem tudtunk tartani, hát talán én is az utolsó tíz gazdába voltam, aki a tehenet még megtartotta, mert én nagyon szerettem a tejet, vagy-a családunk egészbe, és volt egy nagyon kitűnő tehenünk, hát nem adtuk el, de azért el kellett adni, mert már nem tudtuk a munkát se elvégezni. " 4S A háztájiban a vegyes, önellátó és árutermelő parasztgazdaságok nyomait lehet felfedezni. Az állattartást azonban már ebben az időszakban is a folyamatos csökkenés jellemezte. Ennek oka egyrészt a piaci lehetőségek átalakulása volt, bár ez kisebb jelentőségű, hiszen a téesz és az állatforgalmi vállalat biztosította a felnevelt állatok (borjú, malac) átvételét. Ennél sokkal fontosabb az időbeosztás átalakulása. A kötelező munkaidő mellett egyre nehezebb volt az állattartás megtartása. Nem tudták biztosítani az állatokkal való folyamatos foglalkozást, azok tudtak nagyobb méretekben állatokat tartani, akik munkaideje ezt lehetővé tette: ezek között a friss nyugdíjasok játszották a 44. I. K.-val készült interjú részlete. 45. Cs. A-val készült interjú részlete. 46. P. J.-vel készült interjú részlete.
