T. Bereczki Ibolya, Sári Zsolt szerk.: A népi építészet, a lakáskultúra és az életmód változásai a 19-20. században - Tanulmányok a Dél-Dunántúlról és Észak-Magyarországról (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2005)
BATÁRI Zsuzsanna: A kenyér szerepe Göncruszka táplálkozáskultúrájában
A kenyeret két kézzel szakították, az a része, amely a szakajtó tetejére került, sütéskor a kenyér alja lett. A gazdasszony a tésztát a teknőben gömbölyítette, „meglapította, oszt' megkélt". 58 „Már égett a kemencében a tűz, félig felmelegedett, akkor rakták a szakajtóba (a kenyeret).'™ A szakajtókat az asztalra tették, és egy abrosszal letakarták. Ha hideg volt, dunnát is terítettek rájuk. 70 Azt, hogy a kemence hőmérséklete megfelelő-e, a szénvonó vagy a piszkafa segítségével állapították meg: „megkaparta az alját, mán mikor szikrázott az alja", akkor be lehetett vetni a kenyereket. „Mikor mán világos vót... akkor mán tudtuk, hogy jó." n A tészta akkor volt jó, mikor már repedések voltak rajta. Ezután sütőlapátra borították a tésztát, ami alá nyáron, ősszel káposztalevelet is teríthettek: „két-három ilyen káposztalevelet, és arra dűtötte a kenyeret... amikor kiszedte, hát az nem vót hamus, hanem olyan szép pirosra megsült, hogy szép ropogós piros vót, meg jó ízű. Oiyan jóízű vót, mintha káposztás lángost ennénk. " 72 Egy tálba vizet készítettek a kemence mellé, és mielőtt betették, megmosták a kenyereket; tudni kellett, hova teszik a kenyereket, hogy az összes elférjen. 73 A kenyerek 5-4 kilósak voltak, 74 a cipók kisebbek: fél-másfél kilósak. Hamarabb ki is vették őket, mikor a kenyereket megforgatták. Ha csak nagy kenyereket sütött a gazdasszony, előfordult, hogy zsemlenagyságú vakarókat is készített. A kemence „pofájába" (külső terébe) kihúzták a tüzet két oldalra, és az „élőkével" bezárták. „Mire hajtott a csorda, mán sült a kenyér."' 5 Negyedóra múlva megnézték: „Megfogta? Meg. Ha nem, egy kis tüzet lobbantottunk. De akkor mán baj vót, mert lassabban sült a kenyér... Nem szabad vót soká sülni a kenyérnek, mer' akkor megbarnult." 76 A búzakenyeret másfél, a rozskenyeret két óráig sütötték. Amikor kész lett, „rángatva" kiszedték. Volt, aki ilyenkor a tetejét megvizezte, vagy az alját megmosta - egyébként lesöpörték taluseprővel, 77 „megdöngettük egy kicsit, oszt' ment az asztalra, oszt' ott hűlt letakarva". 73 68. C I. közlése, római katolikus, szül. 1926. 69. C Gy.-né közlése, római katolikus, szül. 1929. 70. Párhuzamként említhető Mezőkövesd, amelyről azt írja ZUPKÓ Béla, hogy a tésztát kelesztették a dagasztás után és a szakajtóban is.; ZUPKÓ Béla 1976. 643. 71. T. J.-né közlése, római katolikus, szül. 1934. Bodroghalmon úgy ellenőrizték a kemence hőfokát, hogy egy marék korpát szórtak bele, és ha lángra lobbant, akkor már nem kellett tovább fűteni.; TAR Emília 1971. 74. Ez a módszer Göncruszkán nem használatos. 72. C I. közlése, római katolikus, szül. 1926. Káposztalapun kívül karalábélevélen is sütöttek kenyeret Gömör egyes részein. UJVÁRY Zoltán 1991.102.153. ; Káposztalevelen sütöttek kenyeret a palóc területeken is. CS. SCHWALM Edit 1989. 397. 73. Mezőkeresztesen bevetéskor szokás volt a tészta tetejét ujjal benyomni, és rá keresztet rajzolni. IZSÓF TIHAMÉR 1966. 263. Ez a szokás Göncruszkán nem ismert. 74. Torna megyében kisebb, 2-3 kilogrammos kenyerek voltak. PALÁDI-KOVÁCS Attila 1997. 145. 75. T. J.-né M. M. közlése, református, szül. 1918. 76. T. J-né közlése, római katolikus, szül. 1934. 77. A talusepröt a liba és kacsa evezötollaiból kötötték házilag. A végét hamuba mártották, hogy ne rohadjon és ne legyen kukacos. Ezután a seprőt kiszárították. 78. T. J.-né közlése, római katolikus, szül. 1934. A kenyér megmosdatásáról számol be CS. SCHWALM Edit is a Garam menti népi táplálkozásról szóló tanulmányában. 1984. 240.; Kopogtatással ellenőrizték a kenyeret Gömörben is. UJVÁRY Zoltán 1991.103.; „A jó kenyér üres hangot ad." TÓTH Csilla-DOMAHIDI Klára 1987.
