T. Bereczki Ibolya, Sári Zsolt szerk.: A népi építészet, a lakáskultúra és az életmód változásai a 19-20. században - Tanulmányok a Dél-Dunántúlról és Észak-Magyarországról (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2005)

KEMÉNYFI Róbert: Táji adottság - temetkezési forma - építészeti örökség 2. „Pincés" temetkezés Magyarország északkeleti régiójában - Sajóvelezd

'^lfit / be csak az megy, aki elhunyt hozzátarto•W.s

'^*^^&ttËuÊÈÎiÈÉÈÈ zójának emlékét ápolja).'• Am a temető, mint emberi kéz által formált és alakított térszín, a kultúrtáj része, egyben Sajóvelezd déli kulturális határa is az Upponyi-hegység felé. A lakóházaktól a temetőhöz a fokozatosan emelkedő Petőfi utca vezet fel. Amikor a temető kapujához érünk, rálátunk az egész falura (3. kép). A temető képe az utóbbi századokban teljesen megváltozott. A korábbi évszázadok kialakult sírrendjének nyomait ma már csak a föld alatt találjuk meg. A halottas építményeket, kriptákat készítő szakember pontos képet tudott adni a sírok egykori helyzetéről, de a sírirány megváltozásának idejéről nem. Amikor a temető különböző pontjain a kripták gödreit megássa, fosszilis, egykori megmozgatott talajszelvényeket talál (4. kép). Ezeknek az iránya a dombbal (szintvonalakkal) párhuzamos (5. ábra). Amíg a rátemetések meg nem változtatták a temetkezési rendet, a fő szabály, mint a talajszelvények mutatják, a kelet-nyugati tájolás jellemezte. Ez más települések régi sírjainál is az általános tendencia volt.

15 Később viszont más tájolási szempontok emelkedtek a kelet-nyugati irány kiválasztása fölé. A 18. században telepített temetőknél az utak szabták meg a sírok helyzetét, határozott tájolásnak már 4. kép. Egykori sir keresztmetszete (sötét folt jelzi a valamikori koporsót) ft -B ,»s/*»»fy X A -A szelvény 5. ábra. Sírhelyzetek Sajóvelezden 14. KUNT Ernő 1978. 38. 15. KUNT Ernő 1978. 45.