T. Bereczki Ibolya, Sári Zsolt szerk.: A népi építészet, a lakáskultúra és az életmód változásai a 19-20. században - Tanulmányok a Dél-Dunántúlról és Észak-Magyarországról (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2005)

GYURA Sándor: A zsidóság emlékezete Mádon

„- Akkor... ilyen kereskedő szellem volt bennük... mert a Sterék... itt az önkor­mányzattól lejjebb volt nekik a bolt... de még az alvégről is idejártak a gyerekek vá­sárolni hozzá, mert a pultnak a szélire ilyen apró kis cukorkákat kitett, és a gyere­kek feljöttek egy doboz gyufáért vagy ilyen apróságért, akkor ott volt a csomó ap­ró kis cukor és direkt elfordult, és a gyerekek loptak mindég a cukorból. Csíny tevés­ből. És akkor mikor másodszor lopott a gyerek, akkor rászólt, hogy te, te már egy­szer loptál" A kóser étkezési szokásokkal több alkalommal is megismerkedtek a keresztények. Háromról már esett szó: a sakterről, a sabbati előkészületekről, illetve az iskoláról. A ne­gyedik ilyen az ún. fejetés volt. A zsidó családok közül ugyanis kevesen tartottak tehe­net, ezért a család nő tagjai egy kiválasztott parasztcsaládhoz jártak fejni vagy fejetni. Ilyenkor szembesültek a parasztasszonyok azokkal a kóser szabályokkal, amivel a tehén fejese járt. „- Legfeljebb annyit tudok, hogy édesanyáméhoz meg a testvéréhez - egy ház­ban laktunk - jártak - úgy mondták - fejetni. Tehát tejért, ők hozták a ő saját edényü­ket és abba kellett fejni. Más kapcsolat nem nagyon volt" „- Sőt, [sakter - Gy. S.] felesége fejetni járt... igen. Jó voit, mert jött a zsidó asz­szony és hozott edényt... sajtárt. Még vizet is hozott a tőgy megmosásra. Akkor aztán hozott egy edényt, abba átmérték a tejet és fizetett rögtön. Igen jó kuncsaft volt. ő azért vásárolta ezeket a tejeket... hogy a gazdag zsidók részére vitte. Hát nem maguk használták el a sok tejet, mert több helyre is jártak, ahol több tehén is volt. " A lakótérbe, a kóser háztartásba - a már említett okok miatt - kevesen láttak be a szolgálókon kívül. „- Mondjuk az ima, ami be van nekik téve az ajtóba... az áldás, [mezüze - Gy. S.] Mi zsidó házban laktunk, mer az én apám bérelt egy zsidó házat.... A konyhában szintén két konyhaszekrény van, mert az egyikben a húsvéti edények vannak. Ennyi volt, de különben épp úgy volt, mint máshol." A sajátos zsidó ételek közül is csak a csólentet (= sólet) ismerték, illetve azokat, amivel a közelebbi zsidó ismerőseik megkínálták, megajándékozták őket. Ilyen volt a pászka és a kalács, a „barkesz". „- Azt is itt sütötték még abban az időben Mádon. Itt a zsidótemplom alatti épü­letben. Ott volt nekik az iskoia, ott voit nekik a pászkasütöde. Ott sütötték. Állítólag csak annyi különbség volt, hogy barnalisztből volt, és vízzel. Tehát nem tettek semmi mást hozzá. Nem tudom, hogy áztat élesztővel vagy kovásszal kelesztették a tésztá­ját. És akkor ünnepekre, húsvétra...az ő ünnepükre.... Olyan család nem volt, ahol az ne lett volna az asztalon. " A keresztények a kóser bor készítésének szabályaival is tisztában voltak, és borral foglalkozó emberek lévén meg is volt a véleményük annak sajátos módjáról. „- Ez olyan dolog volt, hogy nagyapám fuvarozta be a középhegyről a termést. Én, mint gyerek ott ettem a szalonnát. A darázs ott fuldoklóit a mustban, a szalonnás késsel kiemeltem. Voltam olyan 10 éves gyerek. Nagyapám mondta: Jaj, ha a búher meglátja, hogy a kóser borból kiemeled a szalonnás késsel a darazsat. Ugye nem haltak meg a szalonnás késsel érintett kóser bortól. Mert ugye az már rögtön trefnyi lett, ha én szalonnás késsel hozzányúltam. "

Next

/
Oldalképek
Tartalom