T. Bereczki Ibolya, Sári Zsolt szerk.: A népi építészet, a lakáskultúra és az életmód változásai a 19-20. században - Tanulmányok a Dél-Dunántúlról és Észak-Magyarországról (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2005)
GYURA Sándor: A zsidóság emlékezete Mádon
be... mikor ott a templomot is szétverték. És aki oda nem ment, nem vett részt, annak nem szabad volt bemenni a temetőbe. És meg volt nálok, az hogy... Mert ugye 12 nemzetségből álltak. Volt egy nemzetség, aki a papihoz tartozott. Egy Mádi fiú ott Pesten, az is ahhoz tartozott. De pap is lett belőle. " 19 „- Hát kihozták ide azzal a Szent Mihály lovával. Volt akkor itten a Számét meg a Ster. Azok kimentek később a '60-as években Izraelbe. Akkor volt a lepedő, meg volt ásva a sir. Kivették a Szent Mihály lovából és betették... de ilyen fél-ülő helyzetbe tették be. Oszt akkor a Háem bácsi haragba volt vele, őneki nem lehetett bemenni a sírhoz. A kisablakok azért vannak a zsidó temetőn... a gáton, hogy csak azon nézhetett be. Ilyen rossz kabátot vett fel. Meg kellett vagdalni, vagy mit csináltak a ruhájával. Na, letették az izébe. Ahogy emlékszem, ilyen fehér zokni volt a lábán. Itt megkötötték a lepedőt. Akkor meg a hóna alatt volt valahogy. Akkor az egyik kezébe tettek egy ilyen fonott karikát, a másik kezébe ilyen hármas... valami izét Egy csészét eltörtek, a szájára tettek egy cserepet meg a szemére. De az olyan ötsarkos lepedő volt, mert oszt utána egy sarkot ráborítottak - így két szál deszkával így rátakarták, és utána kaparták befele. így emlékszem így 50 év távlatából." Mivel egvmás templomába egyik fél tagja sem járt, esküvöt csak akkor láttak, ha azt nem a zsinagóga épületében tartották, hanem annak udvarán vagy háznál. Lakodalmat azonban senki sem látott. „- Hát ha megtudta nép, akkor elment nézni, itt voit a - ahol most az orvosi lakás van - ott voltam egy zsidó esküvőn. Illetve hát tátottuk ott a szánkat. Ilyen baldachin alatt álltak és a végén, hogy sikeres legyen a házasság egy poharat kellett összetaposni. Jó vékonyat csináltak, hogy könnyen összetörjön. [...] A szabad ég alatt, kint az udvaron. Na oszt a vacsora vagy az ebéd - ki mit tartott - az benn az épületben volt. " „- Nem beszéltek magyarul, mink nem értetünk semmit Ott voltak az emberek, beszéltek ezt-azt, és... ennyit tudtunk csak." A rituális fürdőbe (michve) való menet szintén az utcán, a keresztények szeme előtt zajlott, ám a fürdő használatának okáról, szakrális hátteréről nem sokat tudtak, és fürdő leírása sem ugyanolyan mindenkinél. ,,- Végig volt épület. Laktak ott benne. Végig... egész ki a másik portáig. [...] Itt volt egy nagy-nagy fürdő, amibe volt nem tudom hány medence. Azt hiszem, hogy négy is volt. Volt a férfiaknak is, nőknek is. És az más terem voit. " „- Volt saját fürdőjük, mert oda csak ők mehettek, és az volt a szokás, hogy a papot, azt két zsidó kísérte mindég. Hogy valahogy... ne hogy két személy közé a pap menjen, hanem ketten mentek. Hogy mi volt ez, azt ők tudják. Úgy hogy mindég két ember kísérte le a fürdőbe. [...} Gyalog [mentek]. [...) Meg volt a rend, mert a fűtés végett meg kellett... [...] Csak a férfiak. Asszonyt nem láttam sose...." „- Az úgy működött, hogy benn volt egy szobába... ki volt betonozva. Egy másik szobában volt ilyen kazán, abba melegítették a vizet, hogy ne legyen hideg... és - mint minden gyerek, ugye mi is gazember kölykök voltunk - és akkor az ablak nyitva volt... Ugye itt fürdő nem volt Mádon benn... és akkor beugrottunk a medencébe fürödni. Na, oszt mikor meglátta a zsidó, uzsgyi kifele! Vizet le kellett engedni, mert akkor a víz már 19. A megjegyzés minden bizonnyal DEUTSCH László jelenlegi újpesti rabbira vonatkozik.
