T. Bereczki Ibolya, Sári Zsolt szerk.: A népi építészet, a lakáskultúra és az életmód változásai a 19-20. században - Tanulmányok a Dél-Dunántúlról és Észak-Magyarországról (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2005)

ZENTAI Tünde: Cseréptepsi és rétes Csökölyben

20. kép. A rétesrudat földarabolják, és S-alakban rakják a tepsibe, ez az ún. régi csökölyi esős rétes (amit a zselici Szennából is ismerünk). A másik, „közönségesebb" berakási forma spirál alakú volt. Mivel a rétes tálalása is a kerek tepsiben történik, egy tepsibe többféle rétest tesznek. Kívülre kerül a káposztás, belülre a túrós. Amióta édes rétest is sütnek - nagyjából az 1930-as évektől - az édest mindig középre teszik, mert a közös tálból evéskor kívülről befelé haladnak. 22. kép. A rétes elkészülte után fűtik be a kemencét, amit Nezdei Sándor már kitakarított, és a fát is odakészítette. A kemence bemelegedéséhez mintegy háromnegyed óra szükséges. 21. kép. A berakott karikás tepszi esős rétessel, a külső sorban káposztás, középen édes mazsolástűrós. - A többi hat fémtepsibe a tésztarudakat hosszában helyezik el. 23. kép. Ekkor a szemvinyóval (szénvonó) kikotorják a parazsat, és a tepsiket kézzel behelyezik a kemence szájába, majd a szénvonóval betolják, és elrendezik őket. Ezután becsukják a kemenceajtót, és bedugják a hőszabályozó nyílást. - Mivel Nezdeiné aggódik, hogy a rétes nem lesz szép piros, tíz perc múltán egy szeneskanálnyi parazsat visszatesz a kemencébe, a tepsik elé.