T. Bereczki Ibolya, Sári Zsolt szerk.: A népi építészet, a lakáskultúra és az életmód változásai a 19-20. században - Tanulmányok a Dél-Dunántúlról és Észak-Magyarországról (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2005)

SÁRI Zsolt: A gazdálkodás szervezete és lehetőségei Muraszemenyén 1945 és 1990 között

„Mondok magának valamit. Maga még emlékszik arra, hogy kik voltak a kulákok? Akikre rámondták - Nahát akkor jól tudja, mert itt is úgy volt, mert itt kulák csak egy lett volna, a pap, mert neki annyi földje volt, hogy 15 holdat meghaladt, meg egy másik család lett volna, de hát azok nem voltak együtt, tehát ott nem volt probléma. De azért az is leadott valami 3-4 hold földet, hogy ne legyen kulák. De minálunk az volt kulák, akinek 5-6 hold földje volt, ha ráfogták arra, mert annak kicsit jobban ment, vagy tudott gazdálkodni. Mert az, hogy gazdálkodó, az még nem egyforma. Ha valaki jól tud gazdálkodni, és neki minden bejön, hát hiszen most is úgy van nem? Az ember neki áll kereskedni, az egyik tönkremegy, a másik meggazdagodik. Vállalatot alapítanak, az egyik tönkremegy, a másik meg megél ugye. Kinek milyen szerencséje volt, ki hogy tudott gazdálkodni. Amelyik kicsit följebb tudta magát vinni, az jól tudott. Mindig voltak irigyek, akik azt le kellett egy kicsit, hogy húzzák. "

M Az első kollektivizálás! kísérlet 1948-49-ben indult el. A paraszti társadalom nagyobbik része azonban ellenállt, elutasította a kollektivizálás gondolatát. Az első termelőszövetkezeti csoportok (TSZCS) létrehozásában a kommunista párt tagjai, a földtulajdonnal nem rendelkező, vagy apro birtoktesttel rendelkező cselédek, mezőgazdasági munkások vettek részt. Azok az emberek léptek be a szövetkezetekbe, akik alig rendelkeztek az önálló gazdálkodáshoz szükséges tudással, felszereltséggel, „akiknek tulajdonképpen mindegy volt, hogy hol dolgoznak bérmunkásként".

15 Az első szövetkezeti csoportok működése nehézkes volt, kevés földterülettel rendelkeztek, hisz a földnélküli, illetve kis földterülettel rendelkező cselédek alakították meg rossz felszerelésekkel, minimális gazdálkodói tudással. Jól jellemzi ezt a helyzetet Muraszemenye példája, ahol szintén nehezen indult meg az első szövetkezeti csoport megalakulása. Az első szövetkező tizenhárom gazda a földosztás során földhöz jutó egykori cseléd, illetve a kommunista párthoz kötődő ember volt. A faluban élő gazdák rossz szemmel tekintettek a szövetkezeti gondolatra, annak negatívumait látták, amit a következő tanácsülési jegyzőkönyv is alátámaszt: „A község lakói nem teszik magukévá a nagyüzemi gazdálkodás ügyét. A tszcs-nek csak a hibáit látják meg, az eredményeit nem akarják észrevenni."

16 Ennek a negatív hozzáállásnak az egyik legfőbb oka az önálló, saját tulajdonú gazdálkodás, a hagyományokra támaszkodó, évtizedes-évszázados tapasztalatok felhasználásával működő, önellátásra és árutermelésre épülő gazdálkodási forma veszélye volt. Ennek a családi gazdálkodásnak, a földosztás során tovább erősödő megélhetési formának az ereje jelentette a ragaszkodást a korábbi életmódhoz, a kialakult tulajdonformákhoz. Ebben a korszakban még tovább élt, sót megerősödött a két világháború közötti időszakban megerősödött paraszti munka- és üzemszervezet. 14. P. J.-vel készült interjú részlete. Az interjút SZABÓ Anita készítette. 15. VALUCH Tibor 2002. 191. 16. Tanácsülési jegyzőkönyv. 1953. január 12. ZML.