Paládi-Kovács Attila szerk.: Szekerek, szánok, fogatok a Kárpát-medencében (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2003)

Utószó

Kötetünk néhány dolgozata a honfoglalás kora, a késő középkor és a kora újkor, illetve a 18. század jármüveinek, fogatainak ismeretéhez szolgál új ismeretekkel, forrásfeltárással és elemzéssel. A szénahordáshoz szolgáló „láncos" lajtorja és nyári szekér, az ércszállító válószekér és a faszén fuvarozására alkalmas kasos szekér kívül maradt a középkori magyar szekerezéssel behatóan foglalkozó történészek, DOMANOVSZKY Sándor és SZŰCS Jenő figyelmén. E szekérfélék példája azt mutatja, hogy ikonográfiái és írott források alapján még mindig bővíthető az ország középkori, kora újkori jármüveinek ismerete. Az árszabások forráscsoportja más levéltári, leíró és egyéb forrásokkal egybefogva - az újkori szekerek, fogatok leírásához nyújt alig kimeríthető lehetőséget. Itt közölt cikkünk kezdeti próbálkozás csupán, teljesebb képet a bognár, kerékgyártó és kovács céhes iparosok árszabásainak kiadása után nyerhetünk. Ennek megjelenése küszöbön áll az MTA Néprajzi Kutatóintézet sorozatában (Az Mester Emberek Míveinek árazása) H. CSUKÁS Györgyi gondozásában. Végül szólni kell a kötet szerkesztési elveiről, a cikkeknek az első publikált változathoz fűződő viszonyáról. Szövegek újraközlése mindig felveti a kérdést, szabad-e rajtuk változtatni. Tartalmilag az itt közölt szövegek többnyire az első kiadás hűséges másolatai. Ezért a tartalomjegyzékben, a szövegek végén és a kötet végén elhelyezett jegyzékben is megadjuk a szöveg keletkezésének, első közlésének évszámát. Az eredeti szövegen csak abban az esetben változtattam, ha sajtóhibát, szókihagyást vagy egyéb apró tévesztést, elírást fedeztem fel bennük. Idegen nyelven megjelent cikkek esetében a mostani az első magyar nyelvű közlés. Három terepmunkára alapozott, adatközlő jellegű cikk esetében (Répáshuta, Palócföld, Bódva-völgy) csupán a jelen kötet tárgyához tartozó részletet emeltem ki újraközlés végett. Ugyanis a gyalogos közlekedés vagy az emberi erővel végzett teherhordás módjainak, tárgyainak ismertetése feleslegesen terhelné a kötetet. Ilyenformán e három cikk esetében a lábjegyzetek, az irodalom és az illusztráció anyagából is csupán az itt közölt szöveghez tartozó anyagot emeltem ki, s ezáltal megváltozott a jegyzetek és az ábrák sorszámozása. (Nem közöljük újra e kötetben mint előbb már említettem - az eredeti közléshez tartozó idegen nyelvű kivonatokat sem.) Mindazonáltal a kötetben a jegyzetek, a képanyag számozása cikkenként újrakezdődik, s a hivatkozott irodalom is az eredeti cikkekhez csatlakozó módon található, Összevonásuk ugyanis monográfia látszatát keltené, amit el akartam kerülni, s gátolná az eredeti közléssel történő összevetést. Minthogy a terjedelem lényeges megtakarítását sem eredményezné, mindenféle összevonástól, egységesítő számozási rendtől eltekintettem. Formai, technikai szempontból mégis törekednem kellett bizonyos egységesítésre. Elsősorban az évszázadok és a családnevek egységes írásmódját, az irodalmi címleírások azonos tipográfiai rendszerét igyekeztem következetesen érvényesíteni. Ez a különféle gyűjteményes kötetekben, évkönyvekben, jubileumi tisztelgő kötetekben is követelmény. Az itt közölt dolgozatok eredeti címét, megjelenési helyét, idejét csatolt jegyzékben találja meg az olvasó. Sorrendjüket többnyire az első megfogalmazás és a megjelenés éve határozta meg, s az időrendtől csupán a kötet végén elhelye-