Paládi-Kovács Attila szerk.: Szekerek, szánok, fogatok a Kárpát-medencében (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2003)

Szánok, szekerek a Palócföldön és környezetében (1989)

5. kép. Fogatos (ökrös) szán, Felsötárkány (Heves m.), Paládi-Kovács A. felv. 1982. bükki falvak az erdészet révén ismerték meg. Bükkszentkereszten, Répáshután a gazdák is használták, de Szilvásváradon, Felsőtárkányon napjainkig a régi, „egész szán"-hoz ragaszkodnak. A tarkányi kerékgyártó 1963-ban készítette az utolsó hosszú terhes szánt. Méretezése, részeinek elnevezése meglehetősen egységes a vidéken. Talpainak hossza átlagosan 200 cm, az orra 90 cm, lábainak magassága 25-30 cm, az eplények hossza 115 cm. Négy karója, rakoncája 5 cm átmérőjű, 50 cm hosszúságú bot, amit az eplény végeiben fúrt lyukakba lehet illeszteni (Szilvásvárad).

7 A kerekes jármüvek közül meghatározó jelentőségű a négykerekű, egy vagy két rúddal ellátott szekér, illetve kocsi. A Sajó-Zagyva közötti tájakon a kétkerekű taliga csak szórványosan bukkan fel.

8 Ugyanott gyakoribbnak látszik az egylovas, kétrúdú, négykerekű szekér. Ezzel szemben a Zagyva-lpoly közötti térségben csaknem mindenütt megtalálható. A Zagyvától nyugatra nem bukkantunk rá a kétrúdú, négykerekű járműre. A Sajó vonalától keletre és északra, az Ipolytól nyugatra, továbbá a Jászságban a négykerekű, egyrúdú szekerek mellett más jármüvet nem is találtak a Néprajzi Atlasz gyűjtői.

9 7. Saját gyűjtés. A bükki terhes szánok változataihoz lásd még: PALÁDI-KOVÁCS Attila 1984. 8. Vö. PALÁDI-KOVÁCS Attila 1973. 21 9. A szekértípusok elterjedtségét jórészt a Magyar Néprajzi Atlasz kéziratos térképlapjai nyomán vázoltuk.