Paládi-Kovács Attila szerk.: Szekerek, szánok, fogatok a Kárpát-medencében (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2003)

A magyar parasztság kerekes járműveinek történeti és táji rendszerezéséhez (1973)

A MAGYAR PARASZTSÁG KEREKES JÁRMŰVEINEK TÖRTÉNETI ÉS TÁJI RENDSZEREZÉSÉHEZ Bevezető A magyar parasztság kerekes járműveinek néprajzi vizsgálata az utóbbi évtizedekben megélénkült. A fokozódó érdeklődést lokális feldolgozások egész sora jelzi. • A tárgykör kutatása azonban régóta nélkülöz általánosító, szintetizáló igényű munkákat, amelyek a magyar nyelvterület egészét tartják szem előtt, s nem hagyják figyelmen kívül az európai etnológiai anyagot sem. A téma máig egyedüli öszszegző tanulmánya GYÖRFFY István nevéhez fűződik, aki a Magyarság Néprajza „Teherhordás, közlekedés, jármű" c. fejezetében kerekes járműveink néprajzát is összefoglalta.

2 A fejezetet rendkívül értékessé teszi számunkra, hogy nem egyszerűen összegezése az addig publikált eredményeknek, de másutt meg nem jelent anyagot is közzétesz, „foglalata mindannak, amit GYÖRFFY maga, ebben a tárgykörben gyűjtött".

5 Anyagát történeti perspektívában helyezte el, rámutatott a táji, lokális eltérésekre és kiemelten kezelte a kapcsolódó nyelvi, lexikai anyagot is, A Magyarság Néprajza mellett, a további kutatásokat K. KOVÁCS László kutatástörténeti összefoglalója könyvészeti ismeretekkel támogatta, szempontokkal orientálta, serkentette." A „céhbeli néprajzosok" mulasztását elítélő sorai még ma is megszívlelésre érdemesek: „Szinte érthetetlen, hogy kocsizó tudományunkat, illetve szekereinket, kocsijainkat, sem nyergelő tudományunkat és nyergesmesterségünket nem tanulmányozták, holott éppen az ezzel kapcsolatos tulajdonságunkat bámultuk magunkban."

5 Tudománytörténeti tényként kell megemlíteni, hogy K. KOVÁCS László az Ethnographia szerkesztőjeként sok, a tárgykörhöz tartozó tanulmány megjelentetésével törlesztett az imént említett mulasztásokból, s a Magyar Néprajzi Lexikon számára címszavakra bontva a népi közlekedés egész tematikáját kidolgozta. A magyar kocsikázás régmúltjáról, művelődéstörténeti és gazdaságtörténeti vonatkozásairól tekintélyes irodalom áll a rendelkezésünkre. DOMANOVSZKY Sándor és TAKÁTS Sándor jelentős munkái mellett történeti és nyelvészeti közlések garmadája foglalkozik kerekes járműveink egyikével-másikával, a magyar kocsi nyugati elterjedésével, sok részletkérdéssel. Összefoglaló, rendszerező művek is akadnak. Ilyen PETTKÓ-SZANDTNER Tibor romantikus szemléletű monográfiája a ma1. BALOGH István. 1965-66.; CSALOO Zsolt 1965.; JUHÁSZ Antal 1968.; BODCÁL Ferenc 1960.; KATONA Imre 1961.; GRÁFIK Imre 1971. 2. GYÖRFFY István é. n. (1941) 3. K. KOVÁCS László 1948.14. A komolyabb előmunkálatok nélkül megírt fejezet a kor szintjén áll; méltatlan lenne hiányosságaként a korabeli külföldi irodalom mellőzését számon kérni rajta. 4. K. KOVÁCS László 1948. 5. K. KOVÁCS László 1948. 9.