Paládi-Kovács Attila szerk.: Szekerek, szánok, fogatok a Kárpát-medencében (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2003)

A magyar szekér a Kárpát-medencében (1984)

jesztették - ez még PUTSCHKE forrásmunkái között is szerepel -, mégis a 19. század végén RIEDL Frigyes és RÉTHEI PRIKKEL Marian cikkei a kocsi eredetéről nálunk az újdonság erejével hatottak. TÓTH Béla és TOLNAI Vilmos végképp lezárták a kérdést,

12 s a TESZ is elfogadja, hogy a magyar kocsi szóra vezethető vissza az angol coach, a német Kutsche, a francia coche, a spanyol coche, az olasz coccio, a svéd kusk, hogy a szomszéd népek megfelelő szavait ne is említsük. Az 1493-ban már írásban szereplő kocsi szó egyike a tőlünk eredő nemzetközi szavaknak, s ennek a nyelvi jelenségnek nagyon tanulságos a tárgytörténeti háttere is. A nálunk kifejlesztett utazó jármű újításainak köszönhette gyors elterjedését, nyugat-európai sikerét (például nagyobb hátsó kerék, könnyű szerkezet, hintós felakasztás, 68 személynek kényelmet nyújtó kocsiszekrény stb.).

15 Természetesen a magyar kerekes járművek nemcsak Nyugat-Európába jutottak el, hanem szűkebb közép- és kelet-európai környezetünkben is terjedtek. A nyelvtudomány a járművek és járműalkatrészek magyar eredetű terminológiáját mutatta ki minden szomszéd népnél. Az erdélyi román nyelv például tele van e fogalomkörbe tartozó magyar jövevényszavakkal. Alsó-Fehér megye románságától már Moldován Gergely is csaknem két tucat szót említett: cocie, cocis, dipleu, cos, fedeles, felehert, hamfa, hintáu, igas, irneu, istrang, streang, raf, sireglä, särsam, secheres, tângea, teiaagä.™ TAMÁS Lajosnak a román nyelv jövevényszavairól kiadott szótárában még számos terminus található az említetteken kívül, s kirajzolódik belőle térbeli és időbeni elterjedtségük is (például tarsécher= társzekér, liócá = lőcs stb.).

15 A kárpátukrán népnyelvben hasonló jelentőségű szócsoport tanúsítja a magyar fogatolás, szekerezés hatását. P. M. LIZANEC ezek közül az alábbiakat emelte ki: birfa, karfa, gamfa (hámfa), gyaplovi (gyeplő), livcsa (lőcs), morokvas (marokvas), ovdolfi (ódalfa), tingil' (tengely), fijk (fék), saraglyi (saroglya), kantar (kantár), ketefik (kötőfék).

16 Más forrásokból tudjuk, hogy kocsi, kocsis, hintó stb. szavunk is utat talált az ukrán nyelvbe. GREGOR Ferenc a szlovák nyelv magyar eredetű kocsi-terminológiájának szentelt igen tanulságos, történetileg is elmélyült tanulmányt. Adataiból úgy tűnik, hogy a szomszéd népek közül a szlovák nyelvben adatolhatóak legkorábban a tárgykörünkbe tartozó szavak. Például a kocsi és a kocsis megfelelői [koc, kocik, kocis) már a 16. században felbukkannak, a horvát kocis, lengyel kocisz csak a 17. századig követhető vissza az írásos forrásokban.

17 A kocsiból, kocsisból képzett szlovák szavak (például kocár, kociareh, kociska, kocisovat', kociscina) és szóösszetételek (kohhakoc, kuchársky koc, landkocis) szintén azt mutatják, hogy igen mélyen meggyökeresedett szavakkal van dolgunk. A magyarból átvett taliga a szlovákban a 17. század közepe óta ismert, s ennek is számos továbbképzett alakja van (például talígovy, taligár, talickár, talickowat). A taliga nyel12. A kutatás történetéhez lásd: DOMANOVSZKY Sándor 1979.117.; K. KOVÁCS László 1948. 7. 13. Összefoglalóan: DOMANOVSZKY Sándor 1979. 126-127; TARR László, i. m. 1968. 199-209. 14. MOLDOVÁN Gergely 1899. 811-818. 15. TAMÁS Lajos 1966. 247, 490, 502-503, 765. 16. LIZANEC, Petro M, 1970. 100-101. 17. GREGOR Ferenc 1970. 195-198.