Paládi-Kovács Attila szerk.: Szekerek, szánok, fogatok a Kárpát-medencében (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2003)

Hagyományos közlekedés és szállítás Répáshután (1984)

10. kép. Gumitömlős lőcsös szekér, Répáshuta. Paládi-Kovács A. felv. 1979. (NKCs. F 32. 736) tek hozzá. Szállítanak rajta kromplit (burgonya) a határból, tűzifát az erdőből, abrakot a boltból stb. A taligához hasonlóan kétrúdú, de nagyobb méretű jármű régebben is volt Répáshután. Azt kólának nevezték és szamarat fogtak bele. Lovas kóla emléke nem él, a lovas gazdák szekérrel fuvaroztak.

12 Rugós, fédères taliga csak az erdőgazdaságban volt, a mérnökök és úri vadászok jártak rajta. Egy lovat fogtak elé a két rúd közé. Emlegetik a tarantas nevű vadászkocsit is. Ennek négy kereke volt és két ló húzta. Rácsos oldalú, alacsony, cifra vasalású, fédères járműnek írják le. „Az urak jártak vele vadászatra." A helyi lakosságnak könnyű, cifra kocsija, fédères hintaja sohasem volt. Ma a répáshutai szekerek mind egyrúdúak. Három-négy évtizeddel ezelőtt még volt néhány kétrúdú szekér is a faluban, egylovas gazdák tulajdonában. A lóra farhámot is tettek. Kétrúdú szekeret ma már csak Eger környékén (Felnémet, Felsőtárkány, Bélapátfalva) szoktak látni a hutaiak. Nagyobb gazdáknak 2, esetleg 3 szekerük is volt, s azokat át lehetett alakítani a rakománynak megfelelően. Legtöbbször a lőcsös szekeret használják. Ennek többnyire 250 cm, ritkábban 280-300 cm hosszú, létrás oldalai vannak, Ennél hosszabb oldal itt a helyiek szerint nem használható, mert nehéz vele fordulni a szűk erdei utakon (10. kép). Hoszszabb oldalra széna- és szalmahordáshoz sincs szükségük. Homok, szén, faszén 12. A kóla, kólya nevű kétkerekű jármüvek recens elterjedtségéhez: PALÁDI-KOVÁCS Attila 1973a. 21.; VIGA Gyula 1980b.