Paládi-Kovács Attila szerk.: Szekerek, szánok, fogatok a Kárpát-medencében (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2003)
A magyar parasztság kerekes járműveinek történeti és táji rendszerezéséhez (1973)
tett. Rendszerint a szekér elején, ritkán a derekában helyezték el. Ennek a szekértartozéknak történeti múltját, formai változatait kevéssé ismerjük. Pedig alapos feldolgozást érdemelne, mert alighanem kapcsolatba hozható a középkor végi magyar kocsival, amelyről tudjuk, hogy derekát vánkosok, gyapjúval töltött zsákok tették kényelmesebbé. 129 Másrészt a kas és a kosár jelentéselkülönülés megvilágításához is elengedhetetlen az üléskosár tárgyi, nyelvi történetének tisztázása. Végül itt kell megemlíteni, hogy a szekerekhez egyéb fonott kosarak is tartoztak. „A régi kecskeméti szekérnek - például - volt eleségtartó és szerszámtartó rejteke. Továbbá oldalkosara, minden valószínűség szerint a kenyér tartására. Ivóvíznek pedig jókora, fából készült, kerek, lapos csobolyót vittek a szekér oldalán." 150 Kocsi fedél (ernyő, ekhó) A magyar fedett kocsikról, a kocsik fedeléről számos külföldi utazó emlékezett meg dicsérőleg. Elég, ha a francia Bertrandon de la Broquiere (1433) és az angol E, Brown (1669-1670) nevét említjük közülük. 151 Nem lehet kizárni, hogy a mongolok jurta-kocsijához 152 hasonló fedeles jármüveket már a honfoglaló magyarok is használtak, s azt a középkor folyamán tovább fejlesztették. A magyar parasztszekerek gyékény-borítékának egyik legelterjedtebb, a régiségben feltétlenül leggyakoribb elnevezése, az ernyő szó is ezt látszik támogatni. Az ernyő iráni és török származtatásása történt kísérlet, amit tárgytörténeti oldalról nem lehet helyteleníteni. Ugor, iráni és török származtatását nyelvészeink tévesnek tartják és a szót ismeretlen eredetűnek mondják. A 16-17. századi Erdélyből számos írásos adalék bizonyítja a fedett szekerek használatát. Ezekből az is kitűnik, hogy a fedél elnevezései közül akkor az ernyő szó volt a legelterjedtebb. 155 Ma egész Erdélyben ismerik ebben az értelemben a kóber, kóbor, kóberos megjelölést, ami viszonylag későn, a 19. század derekán tünt fel először és minden valószínűség szerint a szászok nyelvéből került át a magyarba. 134 Moldvában és Brassó vidékén a kort, kortos szekér ismeretes, amely bizonyára román közvetítéssel jutott a legkeletibb magyar csoportok nyelvébe. 155 A történeti Magyarországon két terminus mutat nagyobb elterjedtséget. Északkeleten (Felső-Tiszántúl, Partium) az ekhót, a Dél-Alföldön (Bácska, Bánság) pedig a sátort, sátoros szekeret találjuk meg. Északon csak áruikat fuvarozó fazekasok, mészégetők, szénégetők használtak szekérfedelet, amit általában ekhó néven említenek. Szórványadatok szerint előfordul itt a bárka, bárkaszekér; s Hevesben a 19. század közepén följegyezték a burcsik szót is a gyé129. TARR László 1968. 202. 130. SZABÓ Kálmán 1943. 184. Hasonló rendeltetésű tárgyak még napjainkban is előkerülnek: A Néprajzi Múzeum 1962. évi tárgygyüjtése. Néprajzi Értesítő 1963. XLV. 114. 131. SZAMOTA István 1891. 95., 301-302. 132. LIGETI Lajos 1962. 151. (A mongolok titkos története). 133. TAKÁTS Sándor 1961. 224.; Cs. BOGÁTS Dénes 1943. 33., 52. Az ernyő szó etimológiájához lásd BÁRCZI Géza 1941. 67; BENKÖ Loránd 1967. 789. 134. SZINNYEI József 1893. I. 1143.; BENKÖ Loránd 1970. 508. 135. SZINNYEI József 1893.1. 1183. A kort szó magyarázatába bevonható a szláv hort{= halom) szó.
