Paládi-Kovács Attila szerk.: Szekerek, szánok, fogatok a Kárpát-medencében (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2003)

A magyar parasztság kerekes járműveinek történeti és táji rendszerezéséhez (1973)

formájával van kapcsolatban a 'szekér' jelentésben használt edény terminus is, amit a Dél-Dunántúlról ismerünk.

119 Ezzel függ össze a tes megnevezés is, amelyet a magyar nyelv a délszlávból 'kosár' jelentésben kölcsönzött; 'szekérkas' jelentése későbbi fejlemény.

120 Jelentés- és alakváltozáson ment át a németből kölcsönzött korba szó is, amit 'kocsikas' jelentésben jegyeztek fel Somogyban.

121 A szekéroldal és a vesszőből fonott oldal nem különült el egymástól kezdettől fogva. Ezt látszik bizonyítani, hogy ma is vannak olyan vidékek, ahol nem használnak különálló fonott oldalt, kast. Dél-Dunántúl egyes tájain (Somogy, Tolna) kasoldal hiányában magát a szekér létrás oldalát fonták be vesszővel. Hasonlóan jártak el egyes dél-erdélyi magyar falvak is. Az önállósult szekérkas múltját nem ismerjük kellően. Egy 1568-ból fennmaradt magyar kocsit ábrázoló rajzon már különálló kast láthatunk.

122 A 17. század elején a debreceni főbíró minden esztendőben sűrűn vásárolt szekérkast a város szekereihez.

123 A 17. század eleji feljegyzések szerint a török ebben az időben gyakran kért Kecskemét városától hatökrös, kasos tábori szekereket.

124 A 18. század derekától Háromszékből is adatolható a kasos szekér használata.

125 A kaskötésnek régtől fogva jelentős központjai léteztek, ahol nemcsak saját szükségletre, de piacra is készítettek szekérkast. Ezeket a központokat és szerepüket még alig derítettük fel.

126 A szekérkasnak több típusa ismeretes: 1) Kádhoz hasonló forma, fenékrésszel és négy oldallal. Rendszerint a kocsival azonos hosszúságú. Háta magasabb, eleje alacsonyabb az oldalánál. 2) Három oldalán zárt, egyik végén nyitott, fenékrésszel egybekötött forma. Készül kisebb és nagyobb méretben a szekér elejére és végére. Használják különkülön és együttesen is. Amikor mindkettőt felteszik, a hátsó {faroskas) kiér a leengedett egyenes saroglyára is, mert együttesen hosszabb a szekérnél. 3) Mindössze két fonott oldalt használnak {ódalkas), amelynek hossza a szekérével megegyező. Az első forma Észak-Dunántúlon és a Kisalföldön (Szlovákiában is) használatos. Formája nyilván az itt kifejlesztett „kocsival" összhangban fejlődött. Durvább változatban ez a típus volt ismeretes Erdély keleti felében is, Ott azonban a kas hátulja nem volt magasabb az oldalánál. A második forma az utóbbi száz évben a Körösöktől, a Borsodi síktól északkeletre eső területeken maradt fenn egészen a nyelvhatárig. A harmadik forma, az ódalkas a Nagyalföldön és északon az Ipoly vonalától keletre mindenütt használatos volt. Nógrádtól, a Mátra vidékétől délre, a Duna-Tisza között végig, valamint a Körös-Maros között az utóbbi évszázadban úgyszólván ez volt 119. SZINNYEI József 1893. I. 454. Kapoly (Somogy m.), Szekszárd vidéke, Fejér megye. 120. KNIEZSA István 1955. 257; BENKÖ Loránd 1970. 396. 121. SZINNYEI József 1893. I. 1174. Korba<Korb. 122. TARR László 1968. Lll. fotó. 123. ZOLTAI Lajos 1936. 40. (Ismeretlen részletek Debrecen múltjából). 124. SZABÓ Kálmán 1943. 183. 125. Cs. BOCÁTS Dénes, 1943. 69., 134. 126. A békési kaskötésről I.; VÉCH József 1939. 43-44.; piacáról lásd még KIRNER A. Bertalan 1964. 106. {A békési vásár). Az ország számos kaskötő központjáról még utalást sem lehet találni. í