Paládi-Kovács Attila szerk.: Szekerek, szánok, fogatok a Kárpát-medencében (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2003)

Ökrös- és lovasszánok a Kárpát-medencében (1998)

ÖKRÖS- ÉS LOVASSZÁNOK A KÁRPÁT-MEDENCÉBEN A magyar szánokról sajnos eddig még nem készült olyan alapos tanulmány, mint amilyet Ants VIIRES közölt orosz nyelven az észt szánkultúráról.

1 Észt nyelven megjelent nagy monográfiájában ismét behatóan elemezte a paraszti szállítóeszközöknek ezt a csoportját.

2 A szántípusok gazdag választékának leírásán túl, elvégezte azok osztályozását, a baltikumi rendszerezést és megvilágította a tágabb észak- és kelet-európai összefüggéseket is. Munkájában VIIRES gazdag balti és finn szakirodalmi előzményekre támaszkodhatott, túlmenően az inspiráló skandináv példákon.

5 A Kárpát-medence népeinek csúsztató- és nyári szánkó típusairól, formai változatairól CLINDA Béla közölt egy-egy alapos dolgozatot. In der Karpatenbecken wurde die Gabelschleife nach GUNDA zu verschiedenen Zwecken verwendet: es wurden auf ihr Steine, Heu, Garben, Milch-, Wein- und Wassergefässe uw, geschleppt.

4 A csúsztató kizárólag rövid távra szolgáló szállítóeszköz és rendszerint ökör- vagy lófogat szükséges hozzá. Többnyire a standard szánokhoz tartoznak a kárpáti térségben használatos nyári szánok. Ezeket gyakorta emberi erőhöz méretezik és favágók, mészégetők, szénégetők közelítik vele a fát, szénagyűjtők a takarmányt. A mészkő és trágyaszállításhoz használatos nyári szánkó lábak nélküli, két rúddal ellátott eszköz, amit emberi erővel húznak. A nyári szánok formáit, használatának módjait Észak-Magyarország és Szlovákia területéről alaposan leírták.

5 Az említett villás csúsztató és nyári szánkó formák analógiáit főként Európa hegyvidékeiről ismerjük (Alpok, Appenninek, Pyreneusok, Balkán hg.), vannak azonban egyezések a Baltikum, a Kárpátok és a Balkán térségei között is.

6 Ló- és marhaszánt nyáron a Magyar Alföld vizenyős részein, ott is főként fü-, sás-, nád- és szénaközelítésre használtak. A Kis-Sárrét vidékén a learatott repcét húzatták be a szérűbe deszka-fenekű nagy szánokon. Alföldi magyar parasztok a vizes kaszálón vágott füvet lószánokon vontatták szárazabb térszínre, hogy ott széna váljon belőle a földön elterítve. A lettek, az észtek és az északkeleti népek szintén a szénának a vizenyős területekről való elszállításához használtak szánokat nyári időben.

7 A magyaroknál azonban nem volt divat és a tehetőség jele nyáron szánnal érkezni a templom elé, mint egyes észt falvakban. A Bükk-hegység szénégetői az 1920-30-as években csúszórudakkal kiegészített félszánon (melynek mindössze két lába volt) húzatták az ölfát a szénégető helyre. Egy pár ökörrel vontatták a szánt, melyre 1-3 m

3 ölfát rakodtak. Lejtőn lefelé láncot kötöttek a szántalpak alá fékezés céljából.

8 1. VIIRES, Ants 1959. 438-476. 2. VIIRES, Ants 1980. 43-114. 3. BERG, Costa 1935.; HAGAR, Helmut 1958. 4. GUNDA Béla 1966. 119. 5. GUNDA Béla 1977. 121-138.; BARAN, Ludvik 1973. 74-77. 6. VIIRES, Ants 1981. 33-34. 7. Vö. PIETKIEWICZ, Kazimierz 1967. 175. 8. PALÁDI-KOVÁCS Attila 1984a 151.; PALÁDI-KOVÁCS Attila 1984b 184-186.