Paládi-Kovács Attila szerk.: Szekerek, szánok, fogatok a Kárpát-medencében (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2003)

Fogatolás, igázás és szekerek a Bódva-völgy térségében (1999)

11. kép. Rudalló kötelek csűrökkel, Tornaszentandrás. Paládi-Kovács A. felv. 1969. NKI.F 882 Szögligeten, Szalonnán baksa vagy baksaszekéra neve. Ezeken a településeken a fergettyübe csapolt tartókarók neve baksa. Rakoncának az ugyancsak a fergettyübe csapolt rövid, kis szarvakat nevezik, amit a karfás szekéren is használnak. Ilyen értelme van a rakonca szónak Hídvégardón, Komjátin és környékén. Ezt a rövid facsapot a karfás szekérderékhoz rendszeresítették. Náluk a deszkás szekér (= kolesz) oldalait a négy fergettyűláb tartja. Itt-ott Cömör határos részein (Berzéte, Szalóc, Szilice) és a Cserehát keleti oldalán (például Fancsal) a szóban forgó szekértípus neve ladik, ladikszekér. Derékkötő láncot a koiesznak, ladiknak, baksának nevezett deszkaoldalú szekereken is használtak. Kímélték vele a négy rakoncát (koleszfa, baksa, fergetytyüláb), s a szekér is könnyebben fordult. Fahordás, erdei fuvarozás alkalmával a karfás oldalt levették a szekérről. Szálfát gyakran vittek „négy keréken", meredek hegyoldalról pedig „két keréken" húzatták le olyan módon, hogy a fatörzs hátsó vége a földön csúszott. Debrödön hévért nem használtak, Körtvélyesen, Jabloncán is csak 1900 tájékán honosodott meg ez az eszköz. Ezért a pőre szekeret oldalára fordították, láncokkal rácsatolták a rönköt, majd befogták a lovakat és húzatni kezdték, miközben a szekér visszafordult a kerekeire. Lucskáról 10-12 m hosszú rönköket szállítottak Rozsnyóra „négy keréken". Az első és a hátsó kerék kb. 8 m távolságra került egymástól. Éles kanyarban el kellett oldani a nyújtót. Ezért hosszabb rönkök szállítását nem szívesen vállalták.

22 Ölfa, méterfa szállításához baksát, baksás szekeret használtak Viszlón, Szalonnán, Borsodon is. A négy baksa (baksa, rakonca, fergettyűláb) közé rakták az ölfát, az aldeszkát, deszkaoldalt pedig nem rakták fel. Sok faluban ezt a pőre, csupán tartókarókkal ellátott szekérfélét nevezik baksának, baksaszekémek. A szekér rúdja mindenütt szívós fafajtából készült, a középső és a felső völgyszakaszon többnyire nyírfából. Hossza a fogatoktól függően alakul. Kétrúdú, egy lovas szekereken jóval rövidebb rúd volt, mint a tartólánccal fékező és tolató, páros lófogattal vontatott egyrúdú szekereken. Szalonnán az ökrös szekér rúdjának hossza az ágasig 280 cm, a hozzá csatlakozó ágas hossza a tengelyig 27 cm. Az ökrös szekér rúdja csuklósan „le-fel jár", a lovas szekéré mereven, horizontálisan van rögzítve. Az ökör- vagy marharúd rúdféjjel van ellátva, a lovas szekér rúd22. Saját gyűjtés 1994-ben. Adatközlő: Meleg János, szül. 1922. Debrőd.