Paládi-Kovács Attila szerk.: Szekerek, szánok, fogatok a Kárpát-medencében (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2003)

Fogatolás, igázás és szekerek a Bódva-völgy térségében (1999)

1. kép. Ököriskola. Patkoláshoz szolgáló kaloda (egyik oszlopa romos), Barka. Paládi-Kovács A. felv. 1978. NKI F 5376 hegyes végű szöge, mint a téli patkónak. Ökörpatkót vasboltban is lehetett kapni, s az ügyesebb gazdák maguk vasalták meg ökreiket. Az enyhén ívelt ökörpatkót 34 szöggel kellett felerősíteni.

5 Barkán a falu közepén állt az ökörvasaló vagy ökörIskola. Mivel a falunak az 1950-es években már nem volt kovácsa, a gazdák maguk patkolták ökreiket. Nyári és téli patkót is használtak, s mind a négy lábát vasalták az ökröknek. A köves terepen gyorsan kopott a patkó, gyakran kellett cserélni. Akkor is volt még legalább 40 pár ökör a faluban. Ugyanakkor lófogat legfeljebb 2550 pár lehetett. Apáik még ökrökkel jártak Tornára, Rozsnyóra, Szomónokra (Szomolnokra).

6 A szarvasmarha igázása hagyományosan kettős járommal történt. Tornaújfalun egy-egy gazdaságban 2-3 jármot is tartottak. Egy könnyebbet, keskenyebbet a tinók számára, egy igazi nagy jármot az ökröknek, s az 1930-as évek közepétől fogva már volt egyesjárom is. Ezt két istránggal, hámfával csatlakoztatták az ekekapához. Fuvarozáshoz, szántáshoz nem használták. A Bódva völgyében az első világháború előtt nem ismerték az egyesjármot. A háború után kezdett terjedni az ekekapa és az egyesjárom is.

7 5. Saját gyűjtés 1994-ben. Adatközlők: Bodnár Bertalan szül. 1926. Tornaújfalu; Meleg János szül. 1922. Debrőd. 6. Saját gyűjtés 1978-ban. Adatközlő: Gallai János szül. 1921. Barka. 7. Az egyesiga hazai elterjedéséhez: BODÓ Sándor 1990. 92-93.