Paládi-Kovács Attila szerk.: Szekerek, szánok, fogatok a Kárpát-medencében (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2003)

Paraszti járművek néhány 18. századi árszabás tükrében (1998)

PARASZTI JÁRMŰVEK NÉHÁNY 18. SZÁZADI ÁRSZABÁS TÜKRÉBEN* A szállítás és közlekedés paraszti eszközeit, 18. századi formáit kevéssé ismerjük. Jobbára csak szórványadatokra, szótörténeti és ikonográfiái adalékokra hagyatkozunk, ha a récens formák előzményeire utalunk.

1 A tárgykör történeti forrásanyaga jórészt még feltáratlan. Jó példák azért akadnak. BALOGH István a debreceni lófogatok, HERCZEG Mihály a hódmezővásárhelyi szállítóeszközök 18-19. századi múltját változatos forráscsoportok bevonásával világította meg (királyi adókönyvek, becsüjegyzőkönyvek, hirdetőkönyvek, bírói jegyzőkönyvek, városgazda-leltárak). A debreceni szíjgyártók 1812-ből fennmaradt limitációja például a paraszthám és a francia hám kivitelben, formában és árban mutatkozó lényeges eltéréseit is dokumentálja.

2 TAKÁCS Lajosnak 18. századi uradalmi inventáriumok és paraszti tanúvallomások révén sikerült bizonyítania a cserélhető (rövid és hosszú) karfás szekér létezését a Dunántúlon és Pest környékén.

5 A 18. századi járművek ismeretéhez különösen sok információt tartogatnak az árszabások. DOMONKOS Ottó egész gyűjteményt közölt Sopron megye és Sopron város 16-19. századi ár- és bériimitációiból. Ezek közül az 1703-ban, az 1724ben és az 1812-ben keltezett árszabás bognárokra és kovácsokra vonatkozó része hasznos adatokat tartalmaz a megye és az egész Kisalföld paraszti járműveiről.

4 Forrásközleménye több szempontból is jelentős. Részint azért, mert TIMAFFY Lászlónak a kisalföldi kocsik és szekerek récens formáit, szakszókincsét feltáró munkáihoz

5 kapcsolódva három évszázados áttekintéshez nyújt fogódzót, másrészt azért, mert térben is tágabb kitekintésre ösztönöz. E forráscsoport lehetővé teszi a 18-19. század paraszti jármükultúrájának nagytáji, sőt országos áttekintését is. A Magyar Néprajz III. Kézművesség c. kötete nemcsak a kerékgyártó mesterséget ismerteti,

6 hanem Somogy megye 1793-ból fennmaradt árszabásait is közli függelékében (708-723). A kovácsokra és a bognárokra vonatkozó Somogy megyei limitációk, akárcsak az Esztergom megyei kerékgyártók 1724-ben készült árszabása,

7 tovább bővítik az évszázad dunántúli és kisalföldi parasztságának szekereire vonatkozó ismereteinket. Az ország más részeiből eddig kevesebb árszabást közöltek a szekereket előállító bognár- és kovácsmesterségről, de BODGÁL Ferenc közleménye az észak-magyarországi kovács-limitációk köréből és BÁRTH Já1. PALÁDI-KOVÁCS Attila 1973. 10., 26., 40, 49.; PALÁDI-KOVÁCS Attila 1984. 166. 2. BALOGH István 1965. 161., 179.; HERCZEG Mihály 1983. 245. 3. TAKÁCS Lajos 1985. 327-328. 4. DOMONKOS Ottó 1980. 36-37., 66-67, 94-95. 5. TIMAFFY László 1979.; TIMAFFY László 1985. 6. JUHÁSZ Antal 1991. 457-462. 7. KEMECSI Lajos 1997. 106.