Paládi-Kovács Attila szerk.: Szekerek, szánok, fogatok a Kárpát-medencében (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2003)

A magyar parasztság kerekes járműveinek történeti és táji rendszerezéséhez (1973)

bricska, mindkettő nyugati szláv eredetű.

38 A Szeged vidékén ismert bakity

59 etimológiáját szófejtő szótáraink nem közlik; délszláv eredetéhez azonban aligha fér kétség. A moldvai magyarság hárába és huruba nevű jármüve (utóbbi 'lószekér rúdja' jelentésben is) és az Erdélyben nyelvjárási szinten elterjedt karuca (vasalatlan kisszekér) kétséget kizáróan román kölcsönszavak.

40 A nyugati eredetű járműfélék és a német közvetítésű járműnevek közül talán a csille, csellye gyökerei nyúlnak vissza a középkorba,

41 amennyiben bizonyítható lenne, hogy nem hangfestő belső fejlődésű szó. A többi nem régibb a 18. századnál és szinte mind úri, postai, polgári jármű (cséza, batár, pirucs, fiáker)"

2 Egyedül a káré (kétkerekű taliga), s esetleg a kordé utal újkori népi kölcsönzésre.

43 Akad néhány járműelnevezés, így a biga, leptika (és számos alakváltozata), amelyek eredetét nem ismerjük. Nem említettük az atyafiatagadó, homokfutó típusú járműelnevezéseket, melyek belső képzése nyilvánvaló. Talán olyan népnyelvi, nyelvjárási szinten élő kocsinevek is felbukkannak még napjaink kutató munkája során, amelyeket eddig senki sem jegyzett föl. Annyi azonban a kerekes járművek elnevezéseinek e rövidre fogott szemléjéből is kiderül, hogy a járműnevek és -formák között fontossági sorrendet kell tartani. Rendszerező elvünk, mit eddig is követtünk, a jármű meghonosodásának relatív és abszolút kronológiája, elterjedtségének köre, használatának intenzitása lehet. Elterjedtségen nemcsak a tárgy geográfiai értelemben vett elterjedését értjük, hanem a társadalmi osztályok, foglalkozási rétegek közötti szóródását is. Kézenfekvő, hogy népünk esetében a négykerekű parasztszekér jelentőségéhez nem mérhetjük a pesti bérkocsisok fiákerének, a moldvai csángók fráráoajának, a 14. századi magyarok ayönca-szekerének jelentőségét. Kétkerekű járművek Az előzőekben utaltunk már rá, hogy az etnológusok és a kultúrhistórikusok milyen éles határt vonnak a kétkerekű és a négykerekű járművek között az eredet vonatkozásában. A két jármű „archetípus" kontinentális elterjedtsége is nagyon tanulságos. Már NOPCSA Ferenc dominánsnak jelezte a kétkerekű járműveket az egész Mediterráneum térségében, s az Atlanti-partokon Dél-Angliáig felnyúló sávban.

44 MOSZYNSKI, K. megállapította, hogy a szláv nyelvterületen Montenegro, Macedónia és Bulgária egyes részeit kivéve - mindenütt a négykerekű jármüvek dominálnak, szinte kizárólagos szerepet élveznek. Keletközép-Európában a négykerekű szekér már évezredek óta ismeretes, elterjedtségi területe zárt 38. Kolesz. KNIEZSA István 1955. 273.; BENKÖ Loránd 1967. 525-526.; bricska: BÁRCZI Géza 1941. 27.; KNIEZSA István 1955. 108.; BENKÖ Loránd 1967. 368. A tárgy formájához, lengyel eredetéhez I. TARR László 1968. 275. 39. Leírását lásd JUHÁSZ Antal 1968. 40. MÁRTON Gyula 1969. 103.; BENKÖ Loránd 1970. 395. 41. BÁRCZI Géza 1941. 41.; BENKÖ Loránd 1967. 528. 42. BENKÖ Loránd 1967. 257, 368., 517, 902. 43. BENKÖ Loránd 1970. 572. 44. NOPCSA Ferenc 1923-24., 67. 2. térkép-ábra.