Paládi-Kovács Attila szerk.: Szekerek, szánok, fogatok a Kárpát-medencében (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2003)
Szekerek és fogatok a honfoglalás korában (1997)
Nyilvánvaló, hogy Kelet-Európa kerekes jármükultúrája igen összetett, történetileg rétegzett. Sajnos e térség középkori és újkori szekereinek, fogatolási módjainak történetét, eszközeinek típusrendjét kevéssé ismerjük. Ennek hiányában pedig a 9-10. századi fejlettségi fokra aligha következtethetünk. Tény, hogy a keletiszlávság a török-mongol nomád népektől sok járműnevet átvett a 8-13. század folyamán. Az újkor elejétől fogva már az oroszok közvetítettek jármüveket, fogatolási módot (trojka, duga stb.) a Baltikumba, a Volga-vidéki, majd a közép-ázsiai török népekhez. 54 A kerekes járművek több ezer éves története ellenére a belső-ázsiai török és mongol népcsoportok, sőt a kaukázusi népek többsége is láthatólag napjainkig ragaszkodott a kétkerekű és kétrúdú járművekhez. 55 Mongóliában még az 1950-es évek közepén is kizárólag taligákat fényképeztek, négykerekű szekereket nem. 56 Ezeknek a kereke általában magas. Az etnológusok és az archeológusok éles határt vonnak a kétkerekű és a négykerekű járművek között az eredet tekintetében. Nagyon tanulságos ezek földrajzi elterjedtségének kontinentális elhatárolódása is. Már NOPCSA Ferenc 57 dominánsnak jelezte a kétkerekű járműveket a Mediterráneum térségében és az atlanti partokon Dél-Angliáig felnyúló sávban. Megerősítette és finomította a taligák és a szekerek elterjedtségi térképét Costa BERG, aki Közép-Európában és Kelet-Európában a négykerekű szekeret, a Földközi-tenger országaiban és Európa nyugati, északi perifériáin a taligát találta régi, meghatározó jelentőségű kerekes járműnek. 58 Magyarországon a 11-13. században a szekér és a taliga egyaránt kimutatható. A középkorban nem a kétkerekű, hanem a négykerekű járművek voltak nálunk túlsúlyban. Ugyanezt - források hiányában - nem lehet ilyen egyértelműen kimondani a 9-10. századra vonatkoztatva. A négykerekű szekerek története a kelet-európai sztyeppén és a Kárpát-medencében egyre alaposabban adatolható. Nagy monográfiájában PIGGOTT, S. (1983) a kései rézkortól a kései vaskorig, a keltákig követi nyomon a szekerek európai őstörténetét. Megerősíti - jelentős részben magyar régészek 59 nyomán -, hogy a szekerek terjedése a Kaukázuson és a Fekete-tenger mellékén át igen korán elérte a Kárpát-medencét, s onnan lassan terjedt Észak- és Nyugat-Európa irányába. 60 A népvándorlás korának és népeinek járműveit régészetileg sajnos kevéssé tárták fel. Nem lehet megbízhatóan tudni, milyen volt a szekerek alváza, hány rúddal és vonóállattal történt a vontatásuk. MOSZYNSKI, Kazimierz 61 a récens szláv népi kultúrában három szekér alváz-típust különített el: a) egyszeri összeillesztésű, b) kettős és c) hármas összeilleszté54. VIIRES, Ants 1977; VIIRES, Ants 1981. 55-56. 55. GEGESIDZE, M. 1956.; ALMÁSY György 1903. 35.; KALOJEV, B. A. 1973. 73-77; PETROSZJAN, L. N. 1972. 56. RÓNA TAS András 1961. 96., 192., 218. 57. NOPCSA Ferenc 1923-24. 67. 58. BERG, Gösta 1935. 106., 110-111. 59. BONA István, BÖKÖNYI Sándor, KALICZ Nándor, FETTICH Nándor, SOPRONI Sándor 60. PIGGOTT, S. 1983. 239-40. 61. MOSZYNSKI, Kazimierz 1929. I. 645. § és 518. ábra