Paládi-Kovács Attila szerk.: Szekerek, szánok, fogatok a Kárpát-medencében (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2003)

Szekerek és fogatok a honfoglalás korában (1997)

sarjadó fűvel és a zöld vegetációval." Sükrulláh ezt a mondatot kiegészítette még eggyel: „Bárhová is mennek, együtt utaznak egész rakományukkal és raktárukkal, (az uralkodó) kísérőivel és a trónussal, a sátrakkal és az állatokkal."

1

' A kievi orosz évkönyvek hasonló képet festenek a honfoglaló magyarokról. Az ún. Nesztor-krónika 898. évre vonatkozó feljegyzése szerint: „Vonultak a magyarok Kijev mellett a hegyeken keresztül, amelyet ma Magyarnak nevezünk. Megérkezvén a Dnyeperhez, megállottak a sátraikkal, mert úgy vándoroltak, mint a kunok."

6 Béla király jegyzője, az 1200 tájékán gesztát író P. magiszter hallomása szerint Ladoméria uralkodója busás ajándékot adott Álmosnak: „háromszáz paripát felnyergelve, huszonöt tevét és ezer ökröt, hogy a málhájukat vigye..."

7 A tevék és a lovak málházása érthető, de az ökrök esetében sokkal inkább igavonásra kell gyanakodnunk. A Szent István Emlékkönyv szerzője - források hiányában - igen bizonytalanul fogalmazott Árpád népének járműveiről szólva. „A magyar honfoglalók már hoztak magukkal kocsitípust... (sic). A könnyű homokfutó mellett azonban másfajta kocsira, hintóra is szükség volt. Erre szerelhették az ernyőt az időjárás viszontagságai ellen... Szent Gellért maga sem utazott lovon, mint korában szokás volt, hanem kocsit csináltatott, ez pedig olyan ügyes volt, hogy útközben olvasni, sőt írni is tudott rajta."

8 Egyébként a Gellért-legenda - első Kárpát-medencei szövegünk, amely kerekes járműveinkről is megemlékezik - valóban több szekérfélét ismer. DOMANOVSZKY Sándor ezt a szöveget már régen kiértékelte. Kellett lennie nagyobb, 10-12 személy szállítására alkalmas szekérnek. Hiszen amikor a papok Csanádra utaztak „Csanád comes a tíz presbitert saját kocsijára vette fel." Ez esetben minden bizonnyal négykerekű szekérre kell gondolnunk." Ez a szekér azonban nehezebb volt, semhogy abban a hegyről lelökhették volna; ezért szekeréből kivonszolták, kétkerekű taligára tették, és úgy gurították le; mert a biga itt is, épp úgy, mint krónikáinkban, csak kétkerekű taligát jelenthet."

9 Gellért püspök kocsija és bigája azonban sokban különbözhetett a honfoglaló magyarok jármüveitől. A későbbi krónikák leírásai, képi ábrázolásai szintén eltávolodhattak a keletről hozott formáktól. Ezért ezen a ponton helyesebb visszatérni a korábbi írott forrásokhoz és a kelet-európai járműkultúra kérdésköréhez. Menandrosz azt írta a 6. században a bizánciak 569. és 576. évi követjárásáról, hogy a türkök kagánjának palotasátra előtt „hosszú sorban kocsik álltak, amelyeken nagy tömeg ezüstholmi volt, tálak és kosarak, s azonkívül még sok állatfigura, szintén ezüstből készítve, melyek semmiképpen sem maradtak el a mieink mögött."

10 A türk (avar) uralkodó szekerei voltaképpen olyan ládás taligák lehettek, amilyeneket a 15. században a mongol kánok szállásain láttak az európai utazók. A 5. GYÖRFFY György szerk. 1975. 86-88. 6. GYÖRFFY György szerk. 1975. 126. 7. Anonymus: Gesta Hungarorum. Fordította: PAIS Dezső. Budapest 1977. 88. 8. BALOGH Albin 1938. 588. 9. DOMANOVSZKY Sándor 1919/1979. 113. 10. GYÖRFFY György szerk. 1975. 76.