Paládi-Kovács Attila szerk.: Szekerek, szánok, fogatok a Kárpát-medencében (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2003)

Magyar szénásszekerek a 18-19. században (1993)

4. kép. Rekk, speciális rakodótérrel, Bonyhád vidéke. (Tolna m.) CZAKÓ S. 1978. nyomán magassága 100-130 cm. Előnye, hogy egyetlen ember elég a rakodáshoz és a rakományt sem kell rúddal vagy kötéllel leszorítani. A rakodás szakértelmet nem kíván és munkaerőt takarít meg.

1f

' Tolna megye néhány falujában ismeretes a rekk nevü szekér. Ennek is széles platója van és függőlegesen álló magas oldalai. Az USA-ból visszatért férfiak honosították meg, mert ezzel egyedül, segítőtárs nélkül lehet rakodni. Neve angol jövevényszó és a hay-rackbö\ származik.

17 Hely hiányában nem szólhatok a szénarakodás és a rakomány biztosításának technikájáról. Hangsúlyozni kell, hogy a batár és a rekk kivételével minden szénaszekeret két személy rakott meg, egyik a szekéren állva rakta, igazgatta a szénát, a másik pedig hosszú nyelű villával feladogatta a szekérre. Különösen az alföldi magyarok igen magasra tudtak rakodni. Már a 18. században kitűntek ezzel a szomszéd népek közül. Az Alföldön a 4-5 m magasan megrakott szénaszekeret csupán két hosszú kötéllel biztosították. A Dunántúl, Erdély és az északi Felföld parasztjai egy hosszú rúddal szorították le a szekér szénarakományát. Ez utóbbi eljárást követték a Kárpátok és a Balkán népei is. (1993) 16. VAJKAI Aurél 1958. 455-457. 17. CZAKÓ Sándor 1978. 3. 69-76.