Paládi-Kovács Attila szerk.: Szekerek, szánok, fogatok a Kárpát-medencében (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2003)

A magyar parasztság kerekes járműveinek történeti és táji rendszerezéséhez (1973)

zéshez is alapul lehetne venni.

9 A kocsigyártó központok iparosai és a vevőkörzetükben élő parasztság által közösen kialakított járműtípusok leírása, a táji különbségek minuciózus felderítése természetesen továbbra is fontos feladat. Ezek az apró részletekben mutatkozó tárgyi és nyelvi sajátságok azonban nem takarhatják el a járművek konstrukciójában kulcsszerepet betöltő alkatrészek, mint rendszerező kritériumok elsőbbségét. A nyelvterület különböző részeiről rendelkezésre álló szekérleírások minősége és mennyisége nem teszi lehetővé, hogy a szekér minden részét (több tucat tárgy és szó) egybevessük s a táji különbségeket ezúton teljes részletességgel kimutassuk (bár gépi úton könnyen megoldható lenne). Az így elért eredmény aligha állna arányban a befektetett munkával,

10 Az ugyanis nem lehet kétséges, hogy csak alkatrészek és elnevezések egybevetésére van mód. „A szekér mint egész" alig összehasonlítható. A baranyai kocsit és az erdélyi karucát egymás mellé helyezve azonnal észleljük szemünkkel az eltéréseket, a fogalmi meghatározást azonban csak az ismert logikai eljárással, a részletek bevonásával végezhetjük el. A járműveket tükröző nyelvi anyag értelmezését is hasonló meggondolásokkal kell végbevinni. Kézenfekvő, hogy nem az újkori, erős német kulturális és nyelvi hatást közvetítő bognármesterség műszavaiból

11 kell kiindulni. A szekérvasalás részeinek elnevezései (például Szentesen snerkli, stiszni, ráf, féder, fülhérc, toknisrófstb.Y

2 közel sem esnek olyan súllyal a latba, mint maguknak a járműveknek és a kulcsfontosságú alkatrészeknek az elnevezései. Mindezek után világos, hogy a jelen cikk címében említett feladat megoldásának sikere az osztályozó kritériumok helyes kiválasztásán múlik. Nézetünk szerint a lényeges szekéralkatrészek tipológiai rendjét kell előbb megállapítani, a döntő mutatókat (paramétereket), mint az oldal hossza, a tengely hossza, az első és hátsó kerék átmérője stb. kiválasztani, majd az adatokat országosan összegyűjteni ahhoz, hogy az osztályozást egzakt módon alapozhassuk.

15 Kerekes járműveink múltja a nyelvtörténet tükrében A Kárpát-medencében a régészek számos őskori kocsit kiástak és leírtak.

14 Ezeket itt mellőzzük, mert nem látunk közvetlen genetikus kapcsolatot a neolitikus, réz- és kora bronzkori kocsik, valamint a magyar parasztok középkori, újkori kerekes járművei között. Tény, hogy a régészetileg megragadható kultúrák eseté9. Például a ráf szélessége Csongrádon 40-45 mm. Szentesen csak 33-36 mm. A szentesi saroglyában csak 6 pálca van, az orosháziban 12 pálca. CSALOC Zsolt 1965.14., 16. A kocsi táji típusaihoz I. PETTKÓ-SZANDTNER Tibor 1931. 155-157., s ugyanott fotók. 10. Az elért eredmény aligha állna arányban a befektetett munkával. 11. Vö. JORDÁN Károly 1959.; FRECSKAY János 1912.; JUHÁSZ Antal 1965. 12. CSALOC Zsolt 1965. 6-9. 13. A Magyar Néprajzi Atlasz szekérrel kapcsolatos kérdései és térképlapjai meggyőzően mutatják ennek az elvi kiindulásnak a létjogosultságát. Jelen cikk szerzője az atlasz „szekértérképeinek" gondozása, kérdéseinek megfogalmazása, irodalmi tájékozódás és saját terepmunkája nyomán szűrte le itt közölt észrevételeit. 14. A kérdés irodalmát feldolgozta: FETTICH Nándor 1969. Összefoglalóan: BÓNA István 1960.