Cseri Miklós, Tárnoki Judit szerk.: Népi építészet a Kárpát-medencében a honfoglalástól a 18. századig - A 2001. október 9-10-én Szolnokon megrendezett konferencia anyaga (Szentendre; Szolnok: Szabadtéri Néprajzi Múzeum; Szolnoki Damjanich János, 2001)

TAKÁCS Miklós: Az Árpád-kori köznépi lakóház kutatása, különös tekintettel az 1990-es évekre

egykori talajfelszínre támaszkodott, épített falaknak csak a két oromzati oldalon lehetett szerepük. E falazatok milyenségét talán leginkább a kunfehértó-kovács-tanyai lakóház alapján lehet megismerni.

325 Ezen példa alapján sárral-agyaggal borított sövényfalat feltételezhetünk. A tetőszerkezet vonatkozásában pedig szintén egy új lelet hozhat előrelépést: azon mosonszentmiklósi ház, ahol a leégett tetőszerkezet számos részlete is megőrződött a talajban.

326 A fentiekben a többosztatu Árpád-kori lakóházak irányából közelítettünk az egysejtű veremházak felé. Azaz a nagyobb kiterjedésű lakóterek után vettük számba az „átlagos" nagyságú kunyhókat. Meg kell azonban jegyeznünk, hogy léteztek ennél kisebb alapterületű, feltehetőn nem lakás céljára épített, szintén földbe ásott padlójú, és/vagy szilárd tetőszerkezetű építmények is. E kategóriába elsősorban a kerek házak sorolhatók. A kerek kunyhó Árpád-kori létezését e körben azért is érdemes külön kiemelni, mert a magyar néprajzkutatás HERMAN Ottó óta igen nagy érdeklődéssel fordul e lakóhelytípus felé. így a közelmúltban K. CSILLÉRY Klára értekezett róla.

327 A közelmúltban rajzban is rekonstruált ménfőcsanak-szeles-dűlői kerek kunyhó jól mutatja ezen épülettípus alapvető jellegzetességeit: így a rendszerint a középen elhelyezkedő, nyitott tűzhelyet, valamint a változatos kiosztású, de mindig kúp formájúra összeállított tartóoszlopokra támaszkodó tetőszerkezetet. Fentebb több alkalommal is utaltunk arra, hogy a szögletes alaprajzú veremházak esetében az egyes részletmegoldások rendszerint a korai Árpád-korban mutatják a legnagyobb változatosságot. Vigyáznunk kell azonban, hogy ezen összefüggést ne alkalmazzuk további elemzések nélkül a kerek kunyhókra. Hiszen a kerek alaprajzú objektumok - bármennyire is archaikusnak tűnik e forma - nem csak a 10-11. századra jellemzőek. Bár természetesen kerek kunyhók a 10-11. századi telepfeltárásokon is több helyen napvilágra kerültek már: lásd a dobozi l/7-es házat,

328 a bajcsfarkasdi 11. számú házat,

329 a hejőkeresztúri 105. kunyhót,

330 valamint - a fentebb hivatkozott - ménfőcsanak-szeles-dűlői 147. objektumot. Ezzel szemben viszont a kizárólagosan korai keltezés ellen szólnak az alábbi leletek: a vörs-máriaasszonyszigeti 12. századi kerek objektum,

331 a nagykőrösi határban több helyen is kibontott, 12-13. századi kerek házak

332 (bármennyire is bizonytalannak is tűnnek ez esetben az ásatási megfigyelések), és - végül, de nem utolsósorban - a Műhibán feltárt, 13. századi kerek ház.

333 Továbbá érdemes még emlékeztetni az észak-kisalföldi Somorja-Samudra, ahol a kerek házak betöltése 14-15. századi kerámiát tartalmazott.

334 325. BICZÓ Piroska 1984. 168-170. 1. rajz. 1. kép. 326. PINTÉR László (sajtó alatt) 327. K. CSILLÉRY Klára 1970. 31-43. 328. KOVALOVSZKI Júlia 1996. 1. kép. 329. TOCÍK, Anton 1964. 77. ábra. 330. WOLF Mária 1997a. 140. 331. MÜLLER Róbert 1972. 200-201. 6. ábra. 332. BALANYI Béla 1989. 8., 9., 12. kép. 333. PUSZTAI Tamás (megjelenés előtt). 334. HANULIAK, Milan 1980. 82-84.; HANULIAK, Milan-ZÁBOJNIK, Jozef 1980. 193-196. 4-8. ábra.