Cseri Miklós, Tárnoki Judit szerk.: Népi építészet a Kárpát-medencében a honfoglalástól a 18. századig - A 2001. október 9-10-én Szolnokon megrendezett konferencia anyaga (Szentendre; Szolnok: Szabadtéri Néprajzi Múzeum; Szolnoki Damjanich János, 2001)
TAKÁCS Miklós: Az Árpád-kori köznépi lakóház kutatása, különös tekintettel az 1990-es évekre
padkákkal kell számolnunk, amelyeket mind tárolótérként, mind pedig ágyként igen jól lehetett hasznosítani. (Az újabb ásatások leletei közül a Hejőkeresztúr-Vizekköze nevű lelőhelyen feltárt 32. veremház szélein kibontott padkák 258 támasztják alá aleginkább e gondolatmenet helyességét.) A két előző kifogással ellentétben jóval reálisabb azon kérdésfelvetés, amely a veremházak, illetve talajfelszíni épületeknek a telepfeltárásokon megfigyelt részarányát vitatja. Amellett érvelve, hogy nem reális a veremházaknak azon túlsúlya, amelyet a régészeti leletanyag visszatükröz. Aligha vitatható ui. az, hogy a talaj felszínén álló. vagy csak minimális mértékben földbe ásott objektumok nyomait a későbbi mezőgazdasági művelés könnyebben elpusztíthatta, mint az altalajig lemélyedő veremházakat. Sőt az is tény, hogy az infrastrukturális beruházásokat megelőző leletmentések során alkalmazott gépi humuszelhordás is tovább rontotta az egykori talajfelszínen álló telepjelenségek megfigyelésének esélyeit. Az elmondottak következtében pedig jó esetben is csak igen töredékes állapotban lehet kibontani az ilyen épületek maradványait. A talajfelszínre épített Árpád-kori építmények milyenségének és részarányának kérdését csak akkor lehetne megbízható módon megválaszolni, ha több helyen is sikerülne olyan ősgyepet feltárni, amely faluhelyet rejt magában. Ezek hiányában csak olyan sejtések fogalmazhatunk meg, amelyek a jelenleg rendelkezésre álló forrásanyag alapján. A dolgozat írója akkor került a vázolt problematikával igazán szembe, amikor a lébény-kaszás-dombi feltárás során egy Árpád-kori, talajfelszíni objektum padlójának több, sajnos igencsak töredékes állapotú részlete került napvilágra. Az igen töredékes 406. objektum (1. kép) esetében csak azt tűnt bizonyosnak, hogy rendeltetése valamilyen módon összefügghetett a tárolással is, hiszen omladekaban egy nagyméretű, grafitos anyagú tárolófazék mintegy kétharmada - a kisalföldi térség egyik legjobb megmaradása korai osztrák importedénye - is előkerült. 259 A feltárt padlómaradványok alapján viszont sajnos nem lehetett kikövetkeztetni sem az egykori építmény kiterjedését, sem pedig falazatának milyenségét. Azt azonban elég nagy valószínűséggel állíthatjuk, hogy e falazat nem lehetett olyan sárral-agyaggal borított sövényfal, amelynek vesszőfonatát alapárokba helyezték. Nemcsak azért, mert a 406-os objektum esetében ilyen alapárkoknak legcsekélyebb nyomát sem tudtuk meglelni, hanem azért is, mert a Kaszás-dombon, tehát a tárgyalt objektum közvetlen közelében előkerült egy ilyen ház: a 244. objektum alapárka. 260 Azaz - a gépi humuszeltávolítás ellenére is - sikerült egy talajba nem mélyedő padlójú. sövényfalú objektum maradványait kibontani, e hosszúház azonban a lengyeli kultúra végére, azaz a rézkorba volt keltezhető. Ha ehhez a - kétségen felül kiragadott - példához hozzászámítjuk azt, hogy több lelőhelyen is folyt már nagy kiterjedésű telepfeltárás gépi humuszeltávolítás nélkül, akkor nagy súllyal esik a latba az, hogy Tiszaeszláron ilyen objektumok nyomait nem sikerült lelni. Előző mondatunkkal természetesen nem a földfelszíni objektumok létét igyekeztünk tagadni, hiszen például KOVALOVSZKI Júlia dobozi ásatásán, ahol szintén kézi erővel távolították el a humuszréteget, sikerült regisztrálni ilyen objektumok maradványait. To258. WOLF Mária 1997a. 139. 259. Ezen edényt e korábbi dolgozatunkban közöltük: TAKÁCS Miklós 1996d. 186. 6. ábra 8. 260. TAKÁCSNÉ NÉMETH Gabriella 1994. 251. 5. ábra.
