Cseri Miklós, Tárnoki Judit szerk.: Népi építészet a Kárpát-medencében a honfoglalástól a 18. századig - A 2001. október 9-10-én Szolnokon megrendezett konferencia anyaga (Szentendre; Szolnok: Szabadtéri Néprajzi Múzeum; Szolnoki Damjanich János, 2001)

† NAGY Ágnes-GALLINA ZSOLT-MOLNÁR István-SKRIBA Péter: Késő Árpád-kori, nagyméretű, földbe mélyített építmények Ordacsehi-Bugaszegen

zat nyoma lehetett. Az épület gödre fával való bélelésének az a változata, amikor egy vízszintes gerendasort függőleges oszlopokkal erősítenek a gödörfalhoz, általánosan elterjedt volt a 9-11. századi Kelet-Európában.

10 Hasonló talpgerendázat nyoma több Árpád-kori lelőhelyről is ismert.

11 Meg kell azonban jegyezni, hogy ezekben az esetekben más épületszerkezetek rekonstruálhatók, mint a bugaszegi veremépítményeknél. Túlnyomórészt felszíni vagy félig földbe mélyített boronaházakhoz tartoztak e talpgerendák a rekonstrukciók szerint. A cölöpsor és a földfal közötti árok másik magyarázata az is lehet, hogy benne vastag nádat, takarót stb. állítanak. Az üregeket, hézagokat szalmával, gazzal töltötték. Ennek több néprajzi párhuzamát is ismerjük.

12 Az épületek többnyire igen széles és hosszú, meneteles oldalbejárattal rendelkeztek. Három esetben (76., 92., 351.) megtaláltuk a gádort képező cölöpnyomokat a ház belsejében és annak külső, az egykori felszínre vezető végén is (2-3., 5-6., 10-11. kép). Itt ágasok tarthatták a bejáratot védő gádort. Ebben az esetben a bejárat a tető fölé magasodott. A meneteles kiugró bejárat nyomát számos lelőhelyről ismerjük.

13 Az épületek falai mentén található cölöpök minden bizonnyal összefüggésben lehettek a tetőszerkezettel is (16-19. kép). Azok támaszthatták alá a koszorút vagy majorpangot. A vermeken belül található cölöpök a 2, illetve 3 középágasos szerkezetű tetőzet belső alátámasztására szolgálhattak, vagyis a gödör tengelyébe ásták le a felső szelement tartó hosszúágasokat. A szelemenre és a majorpangra támaszkodtak a szarufák, amelyeket a nagy teher megtartása miatt igen sűrűn, akár 40-50 cm-re is helyezhettek egymástól. Gyakori és hagyományos megoldás a koszorúgerendára fektetett szarufa. így a tetőszerkezet nagyobb mértékben nyúlhat ki. Tetőzetének alsó vége valószínűleg a földre támaszkodott. Fedése nyeregtetős lehetett. Ez tekinthető a legarchaikusabb formának. Az ágasfa a recens néprajzi anyagban gyakorlatilag az oromfalas tetővel jár együtt. De elképzelhető kontyolt tető is. Korábban ugyanis gyakoribb lehetett a belső ágassal alátámasztott kontyolt tető is, amelyre néprajzi példaként a tüzelősólakat és az egyéb archaikus megoldású épületeket em10. FODOR István 1989. 21-45.; 1994. 424-426. (Hasonló megoldásokra hoz példákat FODOR István Kelet-Európából). 11. Hasonló talpgerendázat nyoma Ószentiván VIII. lelőhely egyik, 12. századra keltezhető házában került napvilágra. FODOR István 1989. 26., 30. (FODOR István szerint a boronafal legalsó elemének rekonstruálható.); BENKŐ Elek-UGHY István 1984. 31-32. (Székelykeresztúron, egy 12. századi kéthelyiséges házfalai talpgerendára támaszkodtak.); FODOR István 1989. 34.; LÁZÁR Sarolta 1998. (Esztergom-Szentgyörgymezőn egy házban talpgerendát, annak belső oldalán cölöpöket, a fal mentén vékonyabb cölöpöket bontottak ki). 12. DÁM László 1993. 139. 13. MÉRI István 1952. 58.; 1964, 11. (Tiszalök-Rázompuszta 7-8. ház); BÓNA István 1973. 16. (Dunaújváros 4. ház); KEMENCZEI Tibor-STANCZIK Ilona 1979. 7-15. (Pilismarót-Szobi rév); NEVIZÁNSZKY Gábor 1982. 75., VII. tábla (Kernend (Kamenín); KOVALOVSZKI Júlia 1985. 43. (Visegrád-Várkert); VÁLYI Katalin 1986. 224. (Pusztaszer-Szer 3. ház); LISZKA József 1986. 157. (Nyitra »Nitra«); Tiszafüred-Majoros (FODOR István 1989. 23-25), IRÁSNÉ MELIS Katalin 1992. 43. (Szigetszentmiklós-Üdülősor); SOMOGYVARI Ágnes 1997. 87. (Kiskunfélegyháza M5); BENCZE Zoltán 1999. 19. (Rákospalota-Újmajor 367. ház); WOLF Mária 1999. 169. (Hejőkeresztúr); valamint Kiskunfélegyháza-Déli Összekötő híd, Amler-bánya 12. obj. (GALLINA Zsolt és SOMOGYVARI Ágnes megjelenés alatt levő ásatása).