Cseri Miklós, Tárnoki Judit szerk.: Népi építészet a Kárpát-medencében a honfoglalástól a 18. századig - A 2001. október 9-10-én Szolnokon megrendezett konferencia anyaga (Szentendre; Szolnok: Szabadtéri Néprajzi Múzeum; Szolnoki Damjanich János, 2001)
KOVALOVSZKI Júlia: Árpád-kori házak Visegrád-Várkertben
gűre égett, 80x45 cm-es feneke 30 cm-rel mélyebb volt a padlószintnél (16. kép). A ház bejárata a K-i oldal közepénél nyílott. Amint említettem, a K-i oldalt a DK-i sarokrész kivételével, sírgödrökkel csaknem teljesen szétrombolták. Szerencsés módon azonban a sírok között megmaradt a házba nyúló legalsó lépcsőfok részlete. Ennek alapján rekonstruálni lehet a bejáratot. A tető szelementartó ágasfáinak gödrei az É-i, illetve a D-i fal közepénél kerültek elő. A ház különlegessége, hogy D-i felében három nagy, körte alakú gabonás verem volt (13-15. verem, 17. kép). Legtágasabb a 13., átmérője 150, a padlószinttől mért mélysége 110 cm. A 14. verem átmérője 120, mélysége 130 cm. A két verem valószínűleg nem közvetlenül egyidős, olyan közel vannak ugyanis egymáshoz, hogy legnagyobb kiöblösödésük átszakadt. A harmadik, a 15-ös számú verem a ház DNy-i sarkában került elő, átmérője 100, mélysége 130 cm. A vermek helyzetéből ítélve, több mint valószínű, hogy mindhárom a házhoz tartozott, nem korábbiak a háznál és nem a pusztulása után ásták a ház gödrébe. A padlószinttől lefelé kissé tölcséresen szűkülő, majd hasuknál gömbölyűén kiöblösödő vermek falát sehol sem égették ki. Betöltésükből néhány edénytöredéken kívül boronafal megégett tapasztásdarabjai kerültek elő, bizonyítékául annak, hogy a településen felszínre épített faházak is álltak. A vermek betöltése fölött a padlószint letaposott kemény rétege nem volt meg. A vermek használat közben bizonyára le voltak fedve, betöltődésük után pedig nem sokáig, vagy egyáltalán nem használták a házat. A ház rekonstruálásával kapcsolatban felmerült az a gondolat, hogy az érintetlenül visszatemetett objektumot újra kibontva és tetőzetét stb. megépítve az eredeti házat be lehetne mutatni. A tetőzetet az előzőekhez hasonlóan rekonstruálta SABJÁN Tibor (18. kép). A lépcsőzetes lejárat számára vízszintesen lefedett, sövényfalú, rövid szakaszon előreugró gádort tervezett. A kemence nagy része eredeti állapotában megvan, csak ki kellene egészíteni. A vermek közül egyet, a 15. számút mutatná be, a padló síkjában hasított deszkákkal lefedve (19-20. kép). A falu rekonstrukciójához a templom (alapok) és a bekerített temető közelében egyelőre hét jellegzetes lakóház, néhány szabadban levő kemence, valamint a bronzolvasztó kemence megépítését tervezzük. Mindezeket berendezve, illetve működtetve szeretnénk bemutatni (21. kép).
