Cseri Miklós, Tárnoki Judit szerk.: Népi építészet a Kárpát-medencében a honfoglalástól a 18. századig - A 2001. október 9-10-én Szolnokon megrendezett konferencia anyaga (Szentendre; Szolnok: Szabadtéri Néprajzi Múzeum; Szolnoki Damjanich János, 2001)
KEREZSI Ágnes: Az obi-ugorok legjellemzőbb épülettípusai
aki ideje nagy részét a nappali, vagy éjszakai bölcsőben tölti. A bejárattól második a férj helye. Itt tartja vadászfegyvereit, személyes használati tárgyait és ruháit. Ezután következnek a már nagyobb gyerekek, s ha vannak, legvégül a vendégek. A sátor hátsó falánál, de nem a bejárattal szembeni résznél, hanem attól kicsit jobbra illetve balra található egy alacsony asztalka, amelyet étkezés idejére a járófelület közepére tesznek. Mellette áll egy láda az élelmiszerrel, illetve a kisebb háztartási edényekkel, evőeszközökkel, csészékkel. A vaskályha mögötti tér, pontosan a bejárattal szemben, a sátor szent helye, ahol a család ereklyéit, szent ládáját vagy a medvebőrt tartják. Ennek folytatásaként, ugyancsak szent hely a sátor mögötti tér, itt áll a nomadizáló családok, így a Szopocsin család szent szánja is. Itt rendezik meg a családi áldozati szertartásokat, ölik meg rénszarvasaikat, erre a területre nők nem léphetnek. Az obi-ugor csumok eredetének, szerkezeti sajátosságainak és belső elrendezésének kérdését nem véletlenül mutattam be ilyen részletesen. Mint tudjuk, a kúpos kunyhó problémájára több neves kutatónk felfigyelt a magyar népi kultúra elemeit kutatva. 19 Már HERMAN Ottó és BÁTKY Zsigmond bebizonyították, hogy ezek a kunyhók régtől örökölt javai a magyaroknak, és HERMAN Ottó ezeket a finn kotával illetve a lapp gammával rokonítja. 20 Az ilyen kunyhókra vonatkozó elszórt adatokat összesítette K. CSILLÉRY Klára 21 és a következőket állapította meg: 1. ) A kúpos kunyhók nemrég még a magyarlakta terület nagy részén általánosan használatosak voltak. 2. ) Túlnyomórészt dorongvázas szerkezetűek, a vázat alkotó, kúp alakban összerakott dorongok száma vidékenként, illetve a kunyhó méreteitől függően változott. Leggyakoribb a három-négy, de lehetett öt-hét vagy több is. 3. ) A kunyhóvázat fedő anyag milyenségét az szabta meg, hogy téli vagy nyári tartózkodásra szánták-e. Télen dorongokkal, szálfákkal, esetleg náddal, nyáron avarral, lombbal, gyephanttal, mohával, fakéreggel borították, meg vastag földréteggel, amitől földkunyhóknak is szokták ezeket az építményeket nevezni, A könnyű borítóanyagot körbefutó erősítőkötéllel, illetve rudakkal szorították le. 4. ) A kúpos kunyhók többsége ideiglenes lakóépület, elsősorban pásztorok számára, de használták a halászok, favágók, szénégetők, mészégetők is. 5. ) Függetlenül a felépítésben különbségektől, a magyar kúpos kunyhók belső rendje meglepően egységes. Jól szemlélteti azt egy HERMAN Ottó által ismertetett alföldi gulyáskunyhó alaprajza (3. kép). Középen ég a tűz, két oldalon egy-egy lefektetett gerenda határolja a fekvőhelyet. A tűz mögött, a gerendák közelében áll az ún. kenyeres láda az élelmiszerrel. 6. ) A kúpos kunyhó jobb oldala jelesebbnek számított, így két lakó esetén mindig az idősebb feküdt erre az oldalra, de a magányosan lakó is itt helyezte el fekhelyét. Az obi-ugor csumok és a magyar kúpos kunyhók, mint láttuk, nem csak külső megjelenésükben, hanem belső rendjükben is sok azonosságot mutatnak, Igazat kell tehát adni HERMAN Ottónak, aki már külső jegyei alapján megállapította, hogy a magyar kúpos kunyhó szervesen beletartozik az Eurázsia északi és középső sávjában megőrzött kúpos sátrak és kunyhók családjába. Ezt egészítette ki K. 19. HERMAN Ottó 1899a.; 1899b.: BÁTKY Zsigmond 1930. 20. HERMAN Ottó 1899a. 15-16., 41-45., 67.. 69., 74-75 21. K. CSILLÉRY Klára 1970. 31-36.
