Cseri Miklós, Tárnoki Judit szerk.: Népi építészet a Kárpát-medencében a honfoglalástól a 18. századig - A 2001. október 9-10-én Szolnokon megrendezett konferencia anyaga (Szentendre; Szolnok: Szabadtéri Néprajzi Múzeum; Szolnoki Damjanich János, 2001)

BALASSA M. Iván: A népi építészet a régészet és a néprajztudomány között

3. kép. A Torockó 237. sz. ház datált ajtaja mazkodó építőanyag alakul ki, terjed el - a vályog, amikor általánossá válik az épületek kéménye,

7 ennek következtében a késő középkorra kialakult füsttelenített lakóhelyiséget a füsttelenített lakóépület váltotta fel. A kérdéses időszak épületeit tehát ott kellene keresni, akár a régészeknek, akár a néprajzkutatóknak, ahol az élet folyamatos volt, a 16-17. századi városokban, mezővárosokban. Itt azonban településszintű ásatásokra, ahol tehát a pusztulást dokumentáló feltárásokkal összevethető tapasztalatokat lehetne szerezni, nincs lehetőség. Az pedig tapasztalat, hogy az eddig tárgyalt vidékeken, tehát a Kárpát-medence középső, más megközelítéssel, az egykori hódoltsági területen nem érte meg a néprajzi kutatásokat 16-17. századi épület. Az elsők a 18. századból származnak mint például 1736- Rábcakapi, Győr m., 1776- Igrici, Borsod m. stb.

8 Mindkét épület egyébként akár a 19. század második felében, sőt, a 20.század elején is épülhetett volna. Azt, hogy a 18. századi épületek lényegében rendelkeztek mindazokkal a vívmányokkal és jellemzőkkel, mint amelyeket a recens népi építészeti kutatás leír, nem lehet eleget hangsúlyozni, Tudniillik a történeti források nem kellően körültekintő érté7. BARABÁS Jenő 1970. 8. Mindkettő lebontva, beszállítva Szentendrére a Szabadtéri Néprajzi Múzeumba, az első felállítva a Kisalföld tájegységben.