Cseri Miklós, Tárnoki Judit szerk.: Népi építészet a Kárpát-medencében a honfoglalástól a 18. századig - A 2001. október 9-10-én Szolnokon megrendezett konferencia anyaga (Szentendre; Szolnok: Szabadtéri Néprajzi Múzeum; Szolnoki Damjanich János, 2001)

BALASSA M. Iván: A népi építészet a régészet és a néprajztudomány között

&r 1. kép. Torockó 260 sz., 1668-ban épült ház bizonysága szerint is fokozatosan elszegényedtek.

2 Nincs ez másként Nyársapáton, Kecskemét-Baracson sem. Ezek is túlélték a török hódítás első időszakát, csak a 16. század vége felé indult meg hanyatlásuk, az előbbi helyen a következő századot már csak egy építmény élte meg.

3 És itt is, ha az épületek kronológiája egyáltalán értékelhető, a gyors méretbeli és minőségi csökkenés a szembeötlő. A Dunántúlon Sarvaly is a 16. század első harmadának végén pusztult el. Itt ez némileg másként történt, mint az Alföldön. Kimutatható, hogy egy kisebb török becsapás előbb csak öt házat pusztított el, bizonyára nem véletlen, hogy közülük három a leggazdagabbak közé tartozott. Ezt követte a többi épület „tervszerű" elhagyása, mely nem közvetlen katonai „közreműködéssel" történt, amit az is bizonyít, hogy ezekben a házakban alig került elő törött cserépedény maradvány. Az, hogy a falut lakói ekkor szándékuk szerint valószínű csak ideiglenesen hagyták el, abból is kikövetkeztethető, hogy a 17. sz. ház első szobájának kályhaszemeit összegyűjtötték, nyilvánvaló egy későbbi felhasználás reményében.

4 2. PÁLÓCZI HORVÁTH András 1996. 3. BÁLINT Alajos 1960-62. 4. HOLL Imre-PARÁDI Nándor 1982. 114.