Cseri Miklós, Tárnoki Judit szerk.: Népi építészet a Kárpát-medencében a honfoglalástól a 18. századig - A 2001. október 9-10-én Szolnokon megrendezett konferencia anyaga (Szentendre; Szolnok: Szabadtéri Néprajzi Múzeum; Szolnoki Damjanich János, 2001)
SABJÁN Tibor: Késő középkori lakóházak rekonstrukciói (Sarvalyi példák)
lehettek. 55 Viszonylag biztos része a rekonstrukciónak, hogy a hagyma alakú szemek a kályha tetején domborodó kupolából állhattak ki. Erre már PARÁDI Nándor is gondolt, a kályha rekonstrukciójakor. 56 Az így összeállított kályha magasságát arányosan próbáltuk megállapítani. Az oromzata kb. 1,7 méterre került a padlótól, a kupolája pedig 2,1 méter magasan volt. A kályha kiszerkesztett tömege egy vaskos, nagyméretű, rusztikus kinézetű szemeskályhát eredményezett, amelyet egy nagy kiterjedésű, széles padkára állítottak (10. kép). Mivel a kályha alapja jó állapotban megmaradt a vaskos kinézet biztos pontja a rekonstrukciónak, hiszen egy ilyen lábazatra karcsú kályhát szerkeszteni nem lehet. Ez a kályha is bizonyítéka annak, hogy 15. századi egyszerű kályháink rekonstrukciójakor nagy tömegű példányokkal kell számolnunk (11. kép). A kályha rekonstrukciója kapcsán meg kell említenünk szokatlan kívülfűtős helyzetét: azt, hogy a kályhát az udvar felől, az eresz alól fűtik. 57 Anélkül, hogy ezt a helyzetet tovább furcsállanánk, el kell fogadnunk tényként. Valószínű, hogy itt a falban lévő, kővel kifalazott nyílás fölött is túzmentesíteni kellett a szerkezeteket, hogy a kályha száján kicsapódó láng vagy szikra nehogy tüzet okozzon. Talán a fal fölső részét letapasztották, az eresz alján pedig fonott és tapasztott szikrafogót építettek. Az épületben talált másik megépített tüzelőberendezés a harmadik helyiség kemencéje volt. Itt egy nagyméretű (rekonstruált alapterülete 2,5/3 méter), szögletes belülfűtős kemence maradványa került elő, jól értelmezhető állapotban. A padlón fekvő kemence előtt tágas tűzhely terült el. A kemence alapterületét kirajzoló kövek csak a kemence alapozásához és alsó részéhez tartozhattak, felmenő fala sárból készülhetett. 58 Ovális belseje 2.3 méter mély és 1,5 méter széles volt. Helyzete azt mutatta, hogy oldala belenyúlt a szomszédos kamra falába, tehát itt a boronafalat kiválthatták. Hátulja ugyanakkor csak a falig tarthatott, itt nem kellett kiváltás, mert a tűztér messze volt a faltól. A kemence helyzete logikus magyarázatot szolgáltat: a falban lévő kemence a szomszédos lakókamrát temperálta, de a külső tér nem vonta el a melegét. A kemence felépítményére nincsenek pontos adataink. Formája szögletes hasáb is lehetett, mint a nyugat-dunántúli hasonló kemencéknek, de enyhén összetartó oldalfalai is lehettek, mint néhány Balaton-felvidéki példánynak. Az épület méretei, arányai A rekonstruált 17. számú lakóház gazdag tulajdonosai révén még inkább a nagyobb méreteivel tűnik ki, mint a 15. számú. Jól kirajzolódó helyiségei mind nagy alapterületűek, a legkisebb kamra (25,5 m 2 ) is akkora, mint egy 19. századi parasztház szobája, a többi pedig már nem nagyon hasonlítható össze az idézett kor népi építészetének paramétereivel. A ház szélessége is ennek megfelelően alakult, ha vitatható is az alaprajz néhány részlete, illetve annak értelmezése, akkor is az egyértelmű helyeken a fesztáv eléri a nyolc métert. Ennek megfelelően a rekonstruált ma55. Most csak a külsővati „A" kályha sárdarabbokkal igazolható oromzatára utalunk: ILON Gábor-SABJÁN Tibor 1989. 96. 16. kép. 56. HOLL Imre-PARÁDI Nándor 1982. 107. 57. HOLL Imre 1979. 41. 58. PARÁDI Nándor 1979. 61.
