Cseri Miklós, Tárnoki Judit szerk.: Népi építészet a Kárpát-medencében a honfoglalástól a 18. századig - A 2001. október 9-10-én Szolnokon megrendezett konferencia anyaga (Szentendre; Szolnok: Szabadtéri Néprajzi Múzeum; Szolnoki Damjanich János, 2001)
SABJÁN Tibor: Késő középkori lakóházak rekonstrukciói (Sarvalyi példák)
Födémek, tornác A helyiségek fölé ebben a házban is mestergerendás födémeket képzeltünk el. A szoba méretéből adódóan mestergerendája valószínűleg hosszanti irányban állhatott, de a kamra és még inkább a konyha fölé kereszt-mestergerendát képzelhetünk el. A tornác alá talpgerendát rekonstruáltunk, amely csak a szoba sarkánál feltételezett bejáratnál szakad meg, ahogy erre a kőalapozás hiánya is utal. A talpgerendára támaszkodnak a tornác oszlopai, melyek felső végein a koszorúgerenda fekszik. A koszorúhoz csatlakoznak a falakból kinyúló felső boronák és a konyhai mestergerenda vége. Ezek felett van a talpszelemen, amely a szarufák végeit támasztja alá. Tetőidom, tetőszerkezet Elől ennél a háznál is csonkakontyos tetőt terveztünk, amelynek másik vége a pince felett teljes konttyal zárul. A pince felett a tető magasabb eresszel kapcsolódik a keresztszárny széles tetőzetéhez. A tető szerkezetét az igen nagy fesztáv miatt ollólábas megoldással rekonstruáltuk. Ahol a fesztáv elérte és meghaladta a 8 métert, ott középszelemeneket is elhelyeztünk az ollószárakat összekötő vízszintes gerenda végein (9. kép). Tetőfedés A tetőfedést ennél az épületnél is kötözött rozsszalmával képzeltük el. Külső, belső felületek, padlók A 17, számú lakóháznak is tapasztatlan falakat rekonstruáltunk. A padlók a régészeti feltárásoknak megfelelően döngölt földpadlók. Tüzelőberendezések A 17. számú lakóház egyik legérdekesebb kérdése a tüzelőberendezésekhez kapcsolódik. A füstmentes lakószoba délnyugati, udvari sarkában állt a kívülfűtős cserépkályha, amelynek 2x2 méteres kőalapozása és lábazati kőfala szinte teljes egészében megmaradt. Az „LT alakú lábazati fal mintegy 40 centiméterre emelkedett a padló szintje fölé, fala a szoba belseje felé néző oldalon 50 centiméter, a szomszédos fal irányába kb. 75 centiméter széles volt. 49 Szája az udvar felé nyílt, feltehetően az eresz alól fűtötték. A kályha szája mellett élére állított kövek voltak, valószínűleg az áthidalására is egy lapos követ használtak. A kályha feneke a padló szintjén feküdt. 50 A kályha belsejében és környékén mázatlan, vörös színűre égett kályhaszemek hevertek: 28 db hagyma formájú kályhaszem, 7-8 db tál alakú kályhaszem, 3 db sarokcsempe (tál alakú szem és egy fülkés darab egybedolgozásával kialakított csempe, a sarokélén kötélmintázattal), 1 db háromszögletű tál és 5 db pohár alakú kályhaszem 51 A kályha feldolgozója PARÁDI Nándor feltételezte, hogy a kályha alja és tűztere kőből épült és csak felső részében voltak csempék. A kályha körül talált egész csempékről úgy gondolta, hogy ezek nem az elpusztult kályha maradványaihoz tartoztak, 49. HOLL Imre-PARÁDI Nándor 1982. 106-107. 50. HOLL Imre-PARÁDI Nándor 1982. 107. 51. HOLL Imre-PARÁDI Nándor 1982. 107.
