Cseri Miklós, Tárnoki Judit szerk.: Népi építészet a Kárpát-medencében a honfoglalástól a 18. századig - A 2001. október 9-10-én Szolnokon megrendezett konferencia anyaga (Szentendre; Szolnok: Szabadtéri Néprajzi Múzeum; Szolnoki Damjanich János, 2001)

SABJÁN Tibor: Késő középkori lakóházak rekonstrukciói (Sarvalyi példák)

egy periódusban készülhetett, hanem két építési szakaszban alakították ki. Elsőnek egy füstös szobás, pincés kisebb házat képzeltünk el (ez a 16. számú házhoz hasonlított), melyhez utólag toldották hozzá a füsttelenített szobát és a kamrát a tornácokkal. A régészeti megfigyelésekkel nem igazolható periodizáció pusztán annyit jelentett a rekonstruált épület szerkezetében, hogy a boronafalakat ennek megfelelően toldással csatlakoztattuk egymáshoz. Falszerkezetek Mivel a régészeti megfigyelések mindegyik háznál a tapasztásból eredő agyagfeltöltés hiányát rögzítették, így a 17. ház falait is úgy rekonstruáltuk, mint ahogy azt a 15. házénál már elmondtuk (9. kép). A füstöskonyha és a szín közötti falat a régészek megfigyeléseinek megfelelően sövényfalként rekonstruáltuk, de talpgerendás szerkezettel, hiszen itt a padlóban nem volt annyi karónyom, hogy egy leásott vázú falat feltételezhessünk.

43 Ajtók, ablakok A ház ajtajait a 15. házéhoz hasonlóan rekonstruáltuk. Ennél a háznál azonban több fémet használtak az ajtók kivitelezésekor. Az ajtók vízszintes hevedereit visszagörbített kovácsoltvas szögekkel rögzítették, Erre enged következtetni a szögek környékén talált ajtófogantyú is.

44 A szögek hajlítása arról árulkodik, hogy az összefogott faelemek együttes vastagsága 8,5-9 centiméter volt.

45 Ebből kikövetkeztethető, hogy az ajtószárny erős lehetett, kb. 4,5 centiméter vastagsággal készülhetett. Az ajtókat kívülről itt is lakatokkal és lakatpántokkal zárták. Ide kapcsolódó érdekesség, hogy a fémleletek között megtalálható egy nagyobb méretű (tollas részének hossza kb. 15 centiméter), négy ritkás tollal készült kulcstöredék (csak a fordító fogantyúja hiányzik), amely a néprajzi példák alapján makkos fazár kulcsaként határozható meg.

46 Az udvarról előkerült kulcs alapján feltételezhető, hogy a gazdasági épületek ajtajain, vagy inkább kapuin makkos fazárat is használtak. A füstöskonyhát és a kamrát a korábban már bemutatott tolitus ablakokkal rekonstruáltuk. A kályhás szoba esetében azonban már más lehetőségek is felmerültek, hiszen itt a füst nem teszi lehetetlenné egy fényáteresztő, nyitható ablak alkalmazását sem, Ezt különösen indokolttá tette, hogy az első helyiség fémleletei között szerepelt egy jól azonosítható ablakfordító, vagy ha úgy tetszik: rigli is. Egy olyan típus, amelyet az ablakok középső fix osztására szoktak szegelni, fordító kallantyújával pedig egyszerre két ablakszárnyat is rögzített 47 A leletre alapozva tehát ezen a szobán függőlegesen osztott kétszárnyú ablakokat rekonstruáltunk. Mivel a házak omladekaban ablaküveg vagy szem nem fordult elő, úgy gondoltuk, hogy a szárnyak kereteire marhabendő hártyáját, vagyis lanternát feszíthettek

48 (9. kép). 43. HOLL Imre 1979. 34. 44. HOLL Imre-PARÁDI Nándor 1982. 112. ábra/1.kép. 45. HOLL Imre-PARÁDI Nándor 1982. 30. 46. HOLL Imre-PARÁDI Nándor 1982. 117. ábra/11, kép. 47. HOLL Imre-PARÁDI Nándor 1982. 107. ábra/4, kép. (A fotón a fordító rigli fordítva lett a szárra helyezve!). 48. SZAMOTA István 1906. 572. 1588-ból ismeri első említését.