Cseri Miklós, Tárnoki Judit szerk.: Népi építészet a Kárpát-medencében a honfoglalástól a 18. századig - A 2001. október 9-10-én Szolnokon megrendezett konferencia anyaga (Szentendre; Szolnok: Szabadtéri Néprajzi Múzeum; Szolnoki Damjanich János, 2001)

SABJÁN Tibor: Késő középkori lakóházak rekonstrukciói (Sarvalyi példák)

tói kb. 5.5 méterre húzódtak, míg a közelmúlt boronaházainál rendszerint nem érték el az 5 métert, inkább úgy 4,5 méter körül mozogtak. A 15. számú ház magassági méretei természetesen rekonstruáltak, de nem is annyira bizonytalanok, mint gondolnánk, hiszen egy normál belmagassággal és egy 45 fok körüli tető hajlásszöggel nem sok tévedési lehetőségünk van, hagyományos szerkezetekkel gondolkodva a nagyobb változást inkább a ház szélessége adja. A rekonstrukció során a belmagasságot (jelen esetben a mestergerenda padlótól mért távolságát) 2,25 méterben határoztuk meg, így a ház gerince 6,5 méter magasra került, ami valamivel magasabb, mint egy szokásos parasztház. Népi építészeti összehasonlításban elmondható, hogy a rekonstruált 15. számú lakóház alaprajzi méreteiben - és az ebből adódó magasságiakban is - monumentális hatást keltő rusztikus épület lett, és valószínűleg egykoron is az lehetett (3. kép). A 17. számú lakóház rekonstrukciója Alaprajz A sarvalyi ásatás egyik sokat tárgyalt épülete a 17. számú lakóház, amelynek az alaprajz és a leletek tanulsága alapján minden bizonnyal gazdag tulajdonosa lehetett.

34 A feltárók ennek a háznak is kidolgozták az alaprajzi értelmezését, amelyIvei mi is azonosultunk, és egy-két kisebb módosítással a rekonstrukciónkat erre alapozva munkáltuk ki (6. kép). A ház első helyisége egy nagyobb méretű (kb. 38 m

2

) füstmentes szoba, melyben egy kívülfűtős cserépkályha állt kőből épített alapozással és lábazattal. A kályhát - és ez is sok kételyt és hozzászólást kiváltó helyzet - az udvar felől, az eresz alól fűtötték. A második helyiség a leletek és a magmaradványok alapján kamra lehetett, melyben a padlón talált tüzelésnyomok szerint néha aludhattak is.

35 A ház lakórészének harmadik és egyben a legnagyobb helyisége (kb, 46 m

2

) a füstöskonyha volt, hátsó sarkában egy nagyméretű kemencével és az előtte elterülő tűzhellyel. A kőmaradványok szerint a kamra és a konyha előtt tornác húzódott, melyet az épület jelentős kiszélesítésével (8 méteres fesztáv) értek el.

36 A konyha és a pince között helyezkedett el egy nyitott oldalú szín, melynek terébe mélyen belenyúlt a pince támfalakkal kísért lejárója. A szín szűkebben értelmezett alapterülete is legalább 54 m

2 volt. A pince támfalait egymástól 2,5 méter távolságra helyezték el, az ajtó nyílása ennél egy kicsit szűkebbre készült, a tokok nélkül 2 méter széles volt. Az ajtón belépve néhány lépcsőn keresztül jutottak le a pince 31,5 m

2-es alapterületű földpadlójára. A padlón egy átégett folt mutatta, hogy néha télen itt tüzet raktak a helyiség fűtésére. A pince habarcsba rakott falai valamivel a felszín fölé emelkedtek, a belsejében talált kőomladék pedig azt mutatta, hogy eredetileg az egész pincét kőből falazták

37 A pince után az alaprajz „L alakban befordult és egy széles és hosszú gazdasági szárnyban folytatódott. HOLL Imréék, mint lehetőséget, azt is megemlítik, hogy az itt látható kőalapozás esetleg a pincével együtt egy korábbi ház maradványa (a pince ebben az irányban jobban igazodik az alaprajzi rend34. HOLL Imre 1979. 41.; HOLL Imre-PARÁDI Nándor 1982. 32-33. 35. HOLL Imre 1979. 41. 36. HOLL Imre 1979. 41. 37. PARÁDI Nándor 1979. 52.; 57. 5. kép.