Cseri Miklós, Tárnoki Judit szerk.: Népi építészet a Kárpát-medencében a honfoglalástól a 18. századig - A 2001. október 9-10-én Szolnokon megrendezett konferencia anyaga (Szentendre; Szolnok: Szabadtéri Néprajzi Múzeum; Szolnoki Damjanich János, 2001)

SABJÁN Tibor: Késő középkori lakóházak rekonstrukciói (Sarvalyi példák)

5. kép. A 15. számú lakóház keresztmetszete a füstös szobán, és a pincén keresztül és erre akasztottuk a megmunkálatlan kerek szarufapárokat. A szarufák vastagabb végükkel néztek a gerinc felé. vékonyabbik végük az eresz koszorúgerendáinak támaszkodott. A gerincnél az egyik szarufa végét hosszabban behasítottuk és ebbe feszítettük bele a másik szarufa laposra faragott végét. A kötést egy erősebb faszöggel kapcsoltuk egybe (5. kép). A tetőszerkezet alatt két helyen keletkezett padlástér: egy a lakórész fölött, amely oldalról nyitott volt, és ésszerűen a színből lehetett létrával megközelíteni, és egy a pince fölött, melynek oldalait a pince kőfalára épített boronafallal emeltünk megfelelő magasságúra. Ez utóbbi kamra funkciójú tér lehetett, a pincébe esett régészeti leletekből következtetve.

29 Megközelítése a szín hátsó részéből, a pincelejáró mögül nyílott lehetőség, ide ezért egy falépcsőt terveztünk. Az oldalfallal is ellátott, de a tetőtérbe is benyúló tere nem igényelt lényeges magasítást, ezért a tető gerincét itt nem törtük meg, nem emeltük ki erősebben, bár cseh példákhoz hasonlóan elképzelhető lett volna olyan megoldás is, ahol a pince feletti tér kiemelkedik az épület tömegéből.

30 Rekonstrukciónkban a pince feletti kamra a szín felé nyitottan épült meg, de könnyen megoldható lett volna az is, hogy első oldalát is boronafal határolja, amelynek ajtaján át lehet bejutni zárt terébe (2. kép). 29. PARÁDI Nándor 1979. 53. 30. Erre a megoldásra BALASSA M. Iván sorakoztatott fel példákat. BALASSA M. Iván 1997. 118. 9. kép.: 120. 11-12. kép.