Cseri Miklós, Tárnoki Judit szerk.: Népi építészet a Kárpát-medencében a honfoglalástól a 18. századig - A 2001. október 9-10-én Szolnokon megrendezett konferencia anyaga (Szentendre; Szolnok: Szabadtéri Néprajzi Múzeum; Szolnoki Damjanich János, 2001)
SABJÁN Tibor: Késő középkori lakóházak rekonstrukciói (Sarvalyi példák)
felül egy-egy kinyúló csap segítségével forgott. Az alsó, hegyesedő csap egy földbe ásott tuskóba illeszkedett, míg a felsőt egy ívesre faragott fül rögzítette a szemöldök belső oldalához. Ezek is jól ismert népi építészeti megoldások. Nagy kérdés volt a füstös szoba ajtólapjának a megtervezése. A népi építészetben ilyen helyeken (füstöskonyháknál is) mindig kétrészes ajtókat alkalmaznak. Ennek oka: míg a szárny alsó része csukva van, addig a nyitott felsőn a füst szabadon távozhat. Sajnos a magyar népi építészeti kutatásból nem kaphatunk arra választ, hogy a 15. században már alkalmazták-e ezt a megoldást. Mi úgy gondoltuk, hogy igen, ezért ide kétrészes ajtót rekonstruáltunk. Az ajtók zárására már jóval több adattal szolgált a régészeti feltárás. A mindenhonnan nagy mennyiségben előkerült lakat, lakatpánt és kulcslelet valószínűsítette, hogy az ajtókat kívülről ezekkel zárták. 22 A lakott helyiségek ajtóit a belső oldalról feltételezhetően fareteszekkel rögzítették. A ház ablakaira nincsenek régészeti adataink. Néprajzi példák és késő középkori ábrázolások valószínűsítik, hogy a füstös szobának ún. „tolitus" ablakai lehettek. 23 Ezek a boronák bevágásával kialakított lapos falnyílások, melyeket belülről hevederek között csúszó fatáblákkal lehet elzárni. Feladatuk a világítás mellett a füstelvezetés is volt (3-4.kép). Födémek, eresz A népi építészeti tapasztalatok szerint a füstös szobás és a füstöskonyhás házak mindig födémmel vannak ellátva. Valószínűleg födémmel épültek a sarvalyi házak lakott helyiségei és a pincék is. Ez utóbbiakban nem is lehetett másképp, de a már említett középre helyezett lapos kövek is utalnak erre. 24 A 15. számú ház esetében tehát a füstös szoba és a (lakó) kamra fölé terveztünk födémet, az utánuk következő színt e nélkül rekonstruáltuk. A pince fölé tervezett födém mestergerendája hosszirányban állhatott, így a 7 métert is meghaladó fesztáv, valamint a föléje képzelt kamra indokolta a mestergerenda középső alátámasztását. A födémek témája statikai okok miatt szorosan összekapcsolódik a helyiségek méretének és alakjának a kérdésével, valamint a ház bejárati részét védő eresz problémájával. A sarvalyi házak udvarról nyíló külön bejáratai indokolttá teszik, hogy egy kicsit részletesebben foglalkozzunk - az ilyen jellegű népi lakóházakhoz elmaradhatatlanul hozzátartozó - eresz kérdésével. A födém síkjából kinyúló és a tető által is fedett eresz nagyon fontos kelléke a nyugat-dunántúli háznak, ugyanis a házon belül nem lehet közlekedni, minden alkalommal a külső téren keresztül lehet egyik helyiségből a másikba átmenni. Ilyen körülmények között az időjárás viszontagságai ellen az eresz (fejlettebb formájában a tornác) védi a ház lakóit, Fogalmazhatnánk úgy is, hogy a háztípus alaprajzához az eresz alatti közlekedő tér is hozzátartozik, vele funkcionálisan egy egységet alkot. Nincs okunk kételkedni abban, hogy az alaprajzukban, méreteikben és tüzelőberendezésükben is fejlett sarvalyi házak, amelyek között már több tornácos ház is megfigyelhető volt, nem rendelkeztek ezzel a fontos szerkezeti elemmel. A népi építészeti tapasztalatok szerint az eresz szélén egy erőteljes koszorúgerenda fut végig, amely 22. HOLL Imre-PARÁDI Nándor 1982. 51-54. Jó okunk van ezt feltételezni még abban az esetben is, ha a 15. számú házból nem került elő lakat. 23. Az ábrázolásokhoz egy szép európai példát szolgáltat Barthel Beham fametszete a fonóházról, bár itt a szoba már kályhával fűtött, és az ablak üvegezett is. FRANZ. Rosemarie 1981. 66. 26. ábra. 24. PARÁDI Nándor 1979. 52.
