Cseri Miklós, Tárnoki Judit szerk.: Népi építészet a Kárpát-medencében a honfoglalástól a 18. századig - A 2001. október 9-10-én Szolnokon megrendezett konferencia anyaga (Szentendre; Szolnok: Szabadtéri Néprajzi Múzeum; Szolnoki Damjanich János, 2001)

PUSZTAI Tamás: A középkori Mohi mezőváros építészeti emlékei

Összevetve ezen eredményeket a domborzati felméréssel, látható, hogy a település tengelyében feltételezett út a domb északi felében, kisebb mélyedés formájában, a domborzati elemekben is megjelenik. A főutca 1995-97. évi feltárása során - az utca 80 méter hosszú szakaszán - a 13. századtól a 16. század végéig, a 17. század elejéig tartó időszakból származó épületeket tártunk föl. A mezőgazdasági művelés a 16. század végi, 17. század eleji épületek zömét elpusztította. Ez okból összefüggő szerkezetet a település életének késői időszakára vonatkozóan csak a 15. század végéről, a 16. század elejéről lehetett rekonstruálni. Ezt mutatja a 3. kép. A 15-16. században a főutcát vastag kavicsréteggel fedték. Felszínébe mélyen bevésődtek az arra haladó szekerek keréknyomai. Nem csupán a főutcát, de a házak közötti felszíneket is vastag kavicsréteg borította. Az utca két oldalán, javarészt rá merőlegesen, illetve esetenként vele párhuzamosan 5x16-6x21 méter alapterületű, többosztatu házak álltak. Falaik vázát mélyen a földbe ásott cölöpök alkották, padlójukat vastagon tapasztott sárga agyagréteg jelezte. Azon a 15. századi és 16. század eleji felszínen, ahol már összefüggő épületeket lehetett meghatározni, kivétel nélkül csak a kör vagy ovális alapú kemencék vesszővázra agyagból felrakott falának alapjait, valamint cseréptöredékekkel letapasztott sütőfelületét lehetett megfigyelni. A felszíni gyűjtés eredményei és néhány töredékes lelet (a pince, valamint gödrök leletanyagai) alapján a 16. századi házakban álló kályhákban alkalmaztak tál alakú kályhaszemeket, valamint mázatlan kályhacsempéket is. Összefüggő alapozási árok nyomait a településközpontban egyetlen ház esetében figyeltük csak meg. A késő középkori épületek padló-, illetve kemencetapasztás szintjei többségükben megmaradtak, alapozási árkok nyomai azonban itt sem kerültek elő.

33 Ebben az esetben feltételezhető, hogy amennyiben a falak vázát alkotó cölöpök számára alapozási árkot is ástak, annak nyomai elő is kerülnek. A mohi 15-16. századi házak többségének építése során, ez alapján nem használtak alapozási árkot. Egy esetben a ház mögött pincét is találtunk, ami a 16. századra datálható (o94pince).

34 A lakóházak mögötti területen két esetben dokumentálhattunk kemence nélkül előkerült épületet, melyek esetlegesen gazdasági célokat szolgálhattak (o88-89 gazdasági épület). Az légi felvételekre valamint a régészeti feltárásokat megelőző felszíni leletgyűjtés értékelésére rávetítve a településrészlet 15-16. századi állapotát mutató, 1995-97. évi feltárások összesítő térképét, látható, hogy a feltáráson megfigyelt széles, kavicscsal lefedett főutca egybeesik a fotón megfigyelt, középső sötét, illetve a leletgyűjtés során meghatározott kisebb leletsűrűséget mutató sávval. A főutca a domb tengelye 33. A feltárások során több ház esetében megfigyelhettük, hogy az épület igen vastag padlójának felszíne - feltehetően a többszöri lesározás és tapasztás következtében - 10-20 cm-rel a kemence sütőfelületének szintje fölött helyezkedett el. így a legfelső házszintek esetében, ahol a kemence tapasztásának szintjében lehetett csak az épület foltját meghatározni, nem tudható, hogy a mezőgazdasági művelés milyen - a padló fölső szintjéhez tartozó, vagy a fölötti szerkezeteket pusztított el. 34. Az itt talált tál alakú kályhaszemtöredékek figyelmeztetnek arra, hogy a szántás által letarolt felszínű 16. századi házakból megmaradt kemencék maradványainak értelmezése során nem szabad kizárni a szemes kemenceként való azonosítás lehetőségét. A számok előtti o-betű az objektum-elnevezés rövidítése.