Cseri Miklós, Tárnoki Judit szerk.: Népi építészet a Kárpát-medencében a honfoglalástól a 18. századig - A 2001. október 9-10-én Szolnokon megrendezett konferencia anyaga (Szentendre; Szolnok: Szabadtéri Néprajzi Múzeum; Szolnoki Damjanich János, 2001)
TAKÁCS Miklós: Az Árpád-kori köznépi lakóház kutatása, különös tekintettel az 1990-es évekre
megoldás, hiszen az esetek többségében e vidéken is a kemencével átellenben nyílik a bejárat. (így például a lébény-bille-dombi lelőhelyen feltárt 90 Árpád-kori ház közül, csak egyetlenegy esetben, a 735. objektumnál lehetett a rövid oldali bejáratot dokumentálni.) Sőt, más, a regionális jellegzetességekhez hasonlóan az oromfalon nyíló bejárat is csak tendenciaszerűen a leggyakoribb a Kisalföldön. Hiszen ugyanezen elrendezés szórványosan felbukkan nemcsak a Kárpátalján és a Tisza középső szakasza mentén is: így ungvár-radványkai, 294 illetve tiszafüred-majorosi veremházban 295 is (Ezzel szemben a dél-dunántúli példára való hivatkozás 296 téves. A Balatonszentgyörgy-Kenderföldeki réten feltárt ház bejárata nem a kemence mellett, hanem vele átellenben volt. 297 ) A fentebb utalt kárpátaljai, illetve Ipoly-menti példa ellenére azonban e dolgozat írója számára igencsak kétségesnek tűnik az, hogy a veremház rövid oldalán, a kemence mellett nyíló bejárat tekinthető-e az újkori palóc ház előképének, 298 hiszen e megoldás mégiscsak a Kisalföldön volt a leginkább elterjedve. Bár a fenti felvetés helyességét csak a Nógrád megyei faluásatások megindulása döntheti el, mégsem hallgathatjuk el, hogy azt nem támogatja a rövid oldali bejáratú házak jelentős hányadának kora Árpád-kori időrendje is. Egy másik nézőpontból közelítve viszont az sem lehet kétséges, hogy a kemence mellett az oromfalon nyíló bejáratnak több jó, későbbi példája is akad. így a tiszafüred-majorosi házat közlője, FODOR István a 12. századra keltezte, 299 a mosonszentmiklós-Pál-majori ház 300 (3. kép) korát pedig betöltésében lelt edénytöredékek alapján egyértelműen a 13. század második felére vagy a 14. századra tehetjük. A veremház további szerkezeti elemei esetében az egyes alakváltozatok még kevésbé mutatnak regionális, illetve időrendi eltéréseket - legalábbis a jelenleg közölt adatok szerint. Az esetek relatív többségében az egysejtű veremházak tetőszerkezetét két, a keskenyebb oldalak középvonalában álló szelemenágas tartotta 301 (4. kép), de számos más szerkezeti megoldás is dokumentálható. Azaz az új feltárások azt bizonyították, hogy - túlmenően a két ágasfás rendszer konstans jelenlétén - az egyéb alátámasztási módok a MÉRI István által megfigyeltnél valamivel változatosabbak lehettek. 302 E szerkezeti megoldásokat három csoportra lehet osztani. Az elsőbe a cölöplyuk nélküli gödrű veremházak tartoznak, 303 a másik kettőbe pedig annak alapján sorolhatók az egyes objektumok, vajon a támaszok a veremházon belül szimmetrikusan voltak-e elosztva. Míg az aszimmetrikus kiosztású tárnok 304 elég nehezen rendszerezhetőek és értelmezhetők, a szimmetrikus szerkezetek az oszlopok 294. E ház alaprajzi jellegzetességeit részletesen összefoglalta magyar nyelven: BALASSA M. Iván 1985.47. 295. FODOR István 1989. 24.1. kép. 296. WOLF Mária 1989. 51. 18. jegyzet. 297. MÜLLER Róbert 1972. 198. 298. Ennek lehetőségét felvetette: BALASSA M. Iván 1989. 68-72. 299. FODOR István 1989. 24. 1. kép. 300. TAKÁCS Miklós 2000a. 244., illetve 1. ábra. 301. Az utóbbi évtizedben ilyen házat közölt például: ÍRÁSNÉ MELIS Katalin 1992a. 4. kép 1., 3., 4., 5. kép 1., 2.; WOLF Mária-SIMONYI Erika 1995. 20. ábra; TAKÁCS Miklós 1996a. 4. tábla; MÉRI István 2000. 32. 9. kép, 33. 11. kép, 39. 18. kép stb. 302. Nagy nyomatékkal hangsúlyozta ezt: BALASSA M. Iván 1985. 46. 303. A közelmúltban közölt ilyet: FODOR István 1976. 7. ábra; RUTTKAY Matej-CHEBEN, Ivan 1992. XI. tábla 1.; LÁZÁR Sarolta 1998. 6., 19., 23., 38., 40. kép; valamint BÁRDOS Edith 2000. VII. tábla 1. 304. Lásd páldául a soroksár-várhegyi 1., 4., 45. házat: ÍRÁSNÉ MELIS Katalin 1992b. 5. kép 1. 8. kép 1., 26. kép 1.
