Cseri Miklós, Tárnoki Judit szerk.: Népi építészet a Kárpát-medencében a honfoglalástól a 18. századig - A 2001. október 9-10-én Szolnokon megrendezett konferencia anyaga (Szentendre; Szolnok: Szabadtéri Néprajzi Múzeum; Szolnoki Damjanich János, 2001)
MIKLÓS Zsuzsa-VIZI Márta: Adatok a középkori Ete mezőváros településszerkezetéhez és háztípusaihoz
ásatási megtigyelések szerint elképzelhető, hogy a ház cölöpéi belső bélést támasztottak csupán és nem volt tartó szerepük, mivel a cölöpökön kívül kevert, sárgás, 40-60 cm széles sáv húzódik, talán az egykori, tényleges, döngölt fal (5. kép 3.). Betöltéséből igen nagy mennyiségű kerámia (korsó, fazék, lábas, fedő, kályhaszem) került elő. Ezek alapján kora a 15. század végére - 16. századra tehető. Pontosabb keltezés a leletek restaurálása után lesz lehetséges. - 10. ház (1998-1999): ÉK-DNY-i tájolású. Alapterülete: 9,50x5,20 m. Mélysége a külső középkori szinthez képest 90 cm. Szerkezete a 7. házhoz hasonló: a belső falfelület mentén cölöpsor helyezkedik el: a cölöpöknek ásott árok szélessége 60-100 cm. A cölöplyukak nagy része kerek, illetve ovális, csupán a Ny-i saroknál van két nagyméretű, szögletes lyuk. Osztófal nyoma nem került elő. A kályha omladéka a Ny-i sarokban bukkant elő: a leletek zöme bögre alakú kályhaszem töredék, de megtaláltuk több fehér anyagú, zöld-sárga mázas, zárt előlapú csempe részleteit is. A pusztulási rétegből került elő 2 db I. Ferdinánd 1543-as dénár is. Az eddigiek alapján ez a ház a 16. századra keltezhető (5. kép 3.). - 9. ház (1999): A 7, és 10. ház között találtuk meg padlószintjének kis részletét (2x4 m). É felől a 7., D felől a 10. házat ásták bele. Padlószintje a 10. ház felső padlójához képest 44 cm-rel volt feljebb. Mivel igen kevés maradt meg belőle, teljes alaprajzát, falszerkezetét nem ismerjük. A leletek alapján a 15. századra keltezhető. - 13. ház (2001): A 3x4,60 m alapterületű építmény pince volt. 4,20 m hosszú, 2,5 m széles lejárata a DK-i sarokban, ferdén kapcsolódik hozzá. A belső tér vertfalú, ezen belül pedig cölöpszerkezetet figyeltünk meg. Ennek azonban nem volt tartó szerepe, hanem a belső deszka bélést tartotta. A lejárat cölöpszerkezetű volt, itt nem találtunk deszkabélésre utaló nyomokat. A döngölt padlón egy ép lostitzei poharat, egy korsót és egy hordó aljának lenyomatát találtuk. Ezek alapján a pince használata a 15. század második felére-végére tehető (6. kép). Egysejtű, felszíni épületek: - 1935/4. ház: Az ásató 40 cm mélységben vertfal darabját figyelte meg, amelyhez 1,10x1,80 m-es, vályogból készült padka csatlakozott. Ezen néhány pohár- és csúcsos tetejű kályhaszem feküdt. A fal közelében I. Ferdinánd 1552-es pénze hevert. 37 Mivel a pénz pontos helyzetét nem ismerjük, azt keltezésre nem használhatjuk. A kályhaszemek alapján az épületrészlet a 15. század végéről, 16. század elejéről származhat. - 2. ház (1996): Csupán részlegesen tudtuk feltárni. Egyik oldala 6,40 m, hiányos oldalának meglevő hossza 4 m. A jelenlegi felszíntől 28-36 cm-rel lejjebb bukkant elő. Cölöpszerkezetű. A cölöpöknek kiásott árok szélessége 25 cm. Az épület alja teknős, járószintnek nincs nyoma. A paticsos omladékból - a kerámián kívül - 2 db I. Ferdinánd-denár került elő. - 4. ház (1996): Megfigyeléseink szerint pincés ház volt. A földszinti padlószintnek csak igen kis részlete maradt meg. Alapterületileg csak a pinceszint volt mérhető: 3,80x3,60 m. Az altalajba mélyített helyiség fala függőleges, bélésnek, cölöpöknek nem találtuk nyomát. A földszinti helyiség minden bizonnyal vertfalú volt: erre utalnak azok a sárga agyagsávok, amelyek a feltárás során mutatkoztak. Vastagságukat, szerkezetüket azonban a nagyfokú pusztulás miatt már nem lehetett doku37. CSALOGOVITS József 1937. 326-328.
