Cseri Miklós, Tárnoki Judit szerk.: Népi építészet a Kárpát-medencében a honfoglalástól a 18. századig - A 2001. október 9-10-én Szolnokon megrendezett konferencia anyaga (Szentendre; Szolnok: Szabadtéri Néprajzi Múzeum; Szolnoki Damjanich János, 2001)

TARI Edit: Faépületek az Árpád-kor népi építészetében

FAÉPÜLETEK AZ ÁRPÁD-KOR NÉPI ÉPÍTÉSZETÉBEN TARI EDIT Faházak a középkori Magyarországon

1 Építészeti örökségünk vizsgálata számos módszerrel történhet, de egy épületről az ismeretek alapvetően két nagyobb csoportba sorolhatóak, az írott és a tárgyi anyag tárgykörébe. Ez alapján következne, hogy történész vagy építész, művészettörténész foglalkozik velük. Az épület funkciója (például templom, ipari létesítmény, falusi lakóház, gazdasági épület) vagy építőinek származása (paraszti réteg, főúri vagy királyi épületek), vagy az épület maradványai alapján további tudományágak képviselői szólnak hozzá vagy merülnek el a kutatásban, egyháztörténészek, műemlékes szakemberek, néprajzkutatók, régészek stb. Az alábbiakban régészként szólok hozzá a faépítmények kutatásához, igyekezve összegyűjteni a hazai faépületekre vonatkozó összes régészeti és okleveles adatot. SZABÓ János Győző már 1975-ben azt írta, hogy a faépítményeknek sokkal nagyobb szerepet kell tulajdonítani, mint azt hittük.

2 BAKAY Kornél a kutatóknak szintén ahhoz a köréhez tartozik, akik a faházak sokkal nagyobb szerepét hangsúlyozzák a középkori településeken, mint az a földbe mélyített házakból álló faluképet preferáló kutatóknál látható. „A faépítkezés nagy jelentőségére már azért is gondolni kellett volna, mert a fa felhasználását még a 16. században is 'magyar módra' történő építkezésnek tartották. "

3 Felveti, hogy azért volt szükség külön kemencés, földbemélyített sütőházakra, mert a faház gyúlékony volt.

4 Az újabb kutatásokból egyértelműen az derül ki, hogy a fa felhasználása csakugyan sokkal szélesebb körű volt, mint azt feltételezni engedik a megmaradt történeti és építészeti emlékek. Hiszen a lakóházakat, gazdasági épületeket, de a tetőfedés, kerítések, hidak, földvárak faszerkezetű védelmi rendszerét, sőt a vagyonosabb közösségek építészetét is jellemezte. A téma egyáltalán nem új, számos kapcsolódó vagy részleteiben elemzett munka látott napvilágot Magyarországon az elmúlt évtizedekben. Mind a korszak írott forrásait elemző,

5 mind a régészeti ásatások eredményeit bemutató,

6 mind a néprajzi közlésekben, tanulmányokban,

7 de egyháztörténeti munkákban

8 is egyre bőségesebb adat kerül a látóterünkbe. 1. Az elhangzott előadás adatokkal és hivatkozásokkal kibővített változata. 2. SZABÓ János Győző 1975. 55. 3. BAKAY Kornél 1989. 146. 4. BAKAY Kornél 1989. 142. 5. HEREPEI János-SZABÓ J. Attila 1939.; SZABÓ István 1969. 33-34. 6. HORVÁTH Béla 1968.113-144.; MÜLLER Róbert 1972. 195-212.; MICHNAI Attila 1981. 225-240.; FODOR István 1989. 21-45.; 1994. 421-438. 7. CSALOG József 1939. 35-41.; Cs. SEBESTYÉN Károly 1945. 48-51.; KNÉZY Judit 1973.; SELMECZI KOVÁCS Attila 1973. 487-498.; GILYÉN Nándor 1990. 49-66.; HOFFMANN Tamás 1992.5-40. 8. BALOGH Ilona 1935.; DOMANOVSZKY György 1936.;TARI Edit 1995. 93-99.