Cseri Miklós, Tárnoki Judit szerk.: Népi építészet a Kárpát-medencében a honfoglalástól a 18. századig - A 2001. október 9-10-én Szolnokon megrendezett konferencia anyaga (Szentendre; Szolnok: Szabadtéri Néprajzi Múzeum; Szolnoki Damjanich János, 2001)
TAKÁCS Miklós: Az Árpád-kori köznépi lakóház kutatása, különös tekintettel az 1990-es évekre
dömösi 65 vagy a pilisszentkereszti 66 templomásatás. A csekély alapterületű faluásatások fő hátrányaként a telepszerkezeti kérdések megoldhatatlan voltára szokás utalni. A konferencia tematikája miatt azonban egy másik nehézséget emelnénk ki. Ilyen esetekben ui. lehetetlen ellenőrizni azt, vajon a feltárt egy, jobbik esetben néhány lakóobjektum milyen mértékig jellemző az adott település egészére. Sőt az sem vizsgálható, oly mértékig egységes volt-e az adott településen belül a házépítés módja, hogy helyi típusokról lehessen beszélni. A csak röviden utalt nehézségek ellenére: az 1970-es, illetve '80-as években több szakember is megpróbálkozott azzal, hogy szintetizálja az Árpád-kori lakáskultúráról régészeti módszerekkel összegyűjtött ismeretanyagot, és e munkák közül több is tartalmaz olyan megállapításokat, amelyek kiállták az eltelt idők próbáját. Öt szerzőre kell utalnunk. Elsőként és ismételten KOVALOVSZKI Júliára, 67 aki több alkalommal is áttekintette az új kutatási eredményeket. BÁLINT Csanádra, 68 aki az általános összkép felvázolásán túl a természettudományos vizsgálatok eredményeit foglalta táblázatba az életmód pontosabb megismerése érdekében. BENKŐ Elekre, aki a középkori országterületen belül elsősorban az erdélyi adatok összegyűjtésére és értékelésére koncentrált. 69 FODOR Istvánra, aki a kelet-európai keretek közé illesztve elemezte a külső kemencét. 70 MICHNAI Attilára, aki elsőként igyekezett egységes szempontrendszer szerint áttekinteni az összes, 1980-ig folyt feltárás házait. 71 Végül - de nem utolsósorban - emlékeztetnünk kell a Sarud faluról értekező SZABÓ János Győzőre, 72 aki egyetlen példából tudott levonni általános érvényű következtetéseket. így a veremházak kőkemencéjéről megfogalmazott gondolata máig hasznos kiindulópont. Fentebb az Árpád-kori lakáskultúra kutatását elsősorban a régészet eredményeinek a tükrében igyekeztünk szemléltetni. E megközelítés azonban nem tudja átfogni a kutatás egészét. Hiszen mind az írott forrásokat kutató történészek, mind pedig a néprajzkutatók is jelentős mértékben járultak hozzá a vizsgált problematika megismeréséhez, így a történészek közül SZABÓ István 73 és MAJOR Jenő 74 elemezte elmélyült módon az Árpád-kori köznép lakáskörülményeit - a két kutató közül azonban csak SZABÓ István szerepel súlyának megfelelően a mai kutatónemzedék köztudatában. A néprajzkutatók pedig MÉRI István fellépése óta igyekeztek és igyekeznek bekapcsolódni a feltárt jelenségek értelmezésébe, összehasonlítási alapként saját forrásanyagukra, a 18-20. századi paraszti építészet emlékeire támaszkodva. Az igazság kedvéért ki kell mondanunk: a régészek és a népi építészet kutatói közötti együttműködés nem volt felhőtlen. Bár természetesen találni olyan összefoglalást is, amely mind a néprajzkutatók, mind pedig a régészek körében nagy elismertségnek 65. GEREVICH László 1983. 385-409. 66. Összefoglaló publikáció e feltárásokról nem jelent meg. A telepjelenségek rövid jellemzését lásd az alábbi munkában: GEREVICH László 1984. 67. KOVALOVSZKI Júlia 1971. 22-30., 118-120.; KOVALOVSZKI Júlia 1985. 41 -49. 68. BÁLI NT Csanád 1985. 23-42. 69. BENKŐ Elek 1980. 5-19. 70. FODOR István 1985a. 51-70.; orosz nyelvű változata: FODOR István 1986. 185-193. 71. MICHNAI Attila 1981. 225-238. 72. SZABÓ János Győző 1975. 19-62. 73. SZABÓ István 1966.: SZABÓ István 1969. 74. MAJOR Jenő 1960. 34-55.
