Cseri Miklós, Tárnoki Judit szerk.: Népi építészet a Kárpát-medencében a honfoglalástól a 18. századig - A 2001. október 9-10-én Szolnokon megrendezett konferencia anyaga (Szentendre; Szolnok: Szabadtéri Néprajzi Múzeum; Szolnoki Damjanich János, 2001)
MOLNÁR Erzsébet: Esztergom-Zsidód Árpád-kori település lakóházai
A zsidódi 2001/2, ház kürtője a kemencével szemközti falon helyezkedik el. Ugyanígy a kemencével szemközt helyezkedik el a 2001/1., az 1998/2. az 1996/1. házak nyúlványa is - amelyek szintén a házak kürtői voltak -, mindig ugyanazon meghatározott helyen. A már korábban mások által feltárt „nyeles" ház esetében is 29 ugyanezen rendszerességet fedezhetjük fel. Ez a következetesség aligha lehetett a véletlen műve, hanem inkább kitapasztalt építési mód következménye. Több mint valószínű, hogy a kürtő (vagy füstnyílás) ezen a helyen látta el legjobban a ház szellőzését. Ezt az elgondolást erősítik - a mind a négy esetben megfigyelhető - a kürtőlyukak előtt talált karólyukak is. amelyek a benne lévő karó, valamint a karó és a fal között elhelyezett tömítőanyag segítségével - például nagy hideg esetén - a kürtőlyuk eldugaszolását szolgálhatták. Szólnom kell a nyúlványok előfordulásának különbözőségeiről. Az 1996/1. és az 1998/2. házak nyúlványainak foltja együtt jelentkezett a ház gödrének a foltjával. Kibontás után a nyúlványok alja vízszintes és lekerekített volt. Mindkét ház mélysége viszonylag sekély, 40-45 cm volt. A 2001/1. és a 2001/2. ház nyúlványa, illetve kürtője nem vízszintesen futott, hanem a ház belseje felé lejtett. A házak mélysége mindkét esetben még egyszer olyan mély, 80 cm volt. A megfigyelésekből arra a következtetésre juthatunk, hogy sekélyebb házakban fekvő kürtők, ugyanakkor a mélyebb házakban rézsútos kürtőt alakítottak ki. Figyelnünk kell azokra a szintbeli eltérésekre, amelyek a kürtő szája és a kemence tűztere között adódott. A kürtő száját minden esetben 20 cm magasan a padló felett vájták a ház falába, tehát min. 20 cm-rel, de olykor, amikor a kemence tűzterét 10-15 cm-re a padlóba süllyesztették, olyankor 30-35 cm szinteltérés is volt a kemence tűztere és a kürtő szája között, amely szabályozhatta a légáramlást. Továbbá szólnom kell még azokról a karó- és cölöplyukakról is, amelyek a kemence közelében helyezkedtek el. Ezeket már korábban is a kemencéhez tartozónak véltem. Tarthattak bográcsot is, de lehettek a kemence felett kialakított szikrafogó tartozékai is, ami egyben a füstöt is irányíthatta a kürtő felé. A kürtő nyílásának betöltésében a kürtő anyagára utaló nyomot, mint vesszőváz vagy famaradvány nem találtunk. Itt a kemény lösz altalaj miatt erre nem is volt nagyon szükség. A kürtő felszíni végének borítását pedig a fakéményekhez hasonlóan tudom elképzelni. Úgy vélem a zsidódi 2001/2. ház épségben előkerült kürtője megnyugtató választ adott a „nyeles" házak kérdésére, miszerint azok nem mások mint kürtők maradványai, amelyen keresztül a beáramló friss levegő táplálta a kemence tüzét és egyben elvezette a kemence füstjét is. VIZI Márta az etei 5. ház kürtös kemencéje kapcsán összefoglalta a kürtös kemencékről és a füsttelenítésről szóló eddigi régészeti-néprajzi ismereteinket. Joggal teszi szóvá, hogy a falukutatásainkról szóló eddigi összefoglaló munkákban annak ellenére, hogy az első kürtös kemence már 1933-ban előkerült, a kutatás nem tulajdonított neki különösebb jelentőséget. 30 Csak osztozni tudok VIZI Márta véleményén és a zsidódi kürtös házzal erősíteni kívánom azon véleményt, miszerint Árpád-kori falvaink házaiban léteztek kürtös kemencék és füstnyílások, hisz egykori voltuk régészetileg bizonyíthatóak. Az újabb régészeti ismeretek figyelembevételével újra kell tehát gondolnunk az Árpád-kori házaink füsttelenítéséről eddig alkotott elmarasztaló véleményeket, miszerint a komfort és higiénia ebben az időben még csak a városi civilizációkra korlátozódott volna. 29. Vö. a már korábban SZENTGYÖRGYI által hozott példákat: 17. jegyzet. 30. MIKLÓS Zsuzsa-VIZI Márta 1999. 226-229., 111. jegyzet.
