Cseri Miklós, Kósa László, T. Bereczki Ibolya szerk.: Paraszti múlt és jelen az ezredfordulón - A Magyar Néprajzi Társaság 2000. október 10-12. között megrendezett néprajzi vándorgyűlésének előadásai (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum; Magyar Néprajzi Társaság, 2000)

KÖVECSES VARGA Etelka: A természetes környezet változásai Esztergomban és környékén a török kor után

A TERMÉSZETES KÖRNYEZET VÁLTOZÁSAI ESZTERGOMBAN ÉS KÖRNYÉKÉN A TÖRÖK KOR UTÁN KÖVECSES VARGA ETELKA Esztergom 1683-ban szabadult fel a 150 évig tartó török uralom alól, melynek tartósabb megszakítását csak 10 éven át, 1595-től 1605-ig élvezhette. A város és környéke, melynek népessége a török korban állandó mozgásban, hullámzásban volt, a kiküldött tudósítók szerint, elvadult képet mutatott. 1 Esztergom királyi város lakossága a 17. század végén tejesen megújult. 2 A török földesúrnak adózó várost és a falvakat korábbi uraikhoz is szolgalmi ka­pocs kötötte. A felszabadítást követő időszakban a királyi városban a várparancs­nokság, majd a kamara határozta meg a birtokviszonyokat. A visszatérő Érsekség és Káptalan urbáriális szerződésekben igyekezett érvényesíteni birtokjogait. Né­hány év múlva a megyei élet is újjászerveződött. 3 Az 1696, és 1699. évi adóösszeírások a város közeli és távolabbi környékén számos pusztává vált falut soroltak fel. Egy részüknek a közelbe menekült lakos­ság vagy más környékbeliek művelték a határát. Számos, már a 16. század elején pusztásodott helyet is művelésbe vettek. Gyarmatpusztán már működött az alis­pán, báró Szlavniczai Sándor Menyhért majorsága. 4 A Rákóczi-féle felkelés és szabadságharc ismét létbizonytalanságot hozott, a török után megindult élet csak ezután fejlődhetett tovább. Esztergom környékét ek­kor kiterjedt szőlők és erdőségek, dús fűvű legelők, gazdag vegetációjú szigetek, újratelepített falvak és művelésbe vont puszták jellemezték. A 17. század végén a földeket a szabad birtoklás jellemezte, de már a 18. szá­zad elején határjárásokkal hitelesítették az egyes falvak kiterjedését. 1702-ből fennmaradt az Esztergom melletti Szentgyörgymező és Szenttamás mezővárosok határjárása. A végigjárt határvonal szőlők között kanyargott, melyeknek gyakran tulajdonosait is megnevezték, például báró Kuckländer várparancsnok szőlője 5­területét ma is Kuckländer-dombnak nevezik. A királyi város határára fogadott pásztor és 13 felesküdött szőlőpásztor vigyázott. 6 Az erdőket szabadon bírták a lakosok, de erre csak saját határukon be­lül volt lehetőségük. Egy 1730. évi peres irat arra utal, hogy az egyes falvak szigo­rúan vigyáztak erdeikre. A pilismarótiak majd a kesztölciek megvonták a határt az 1. SINKOVICS István 1934. 267-282. 2. VILLÁNYI Szaniszló 1892, 19. 3. VILLÁNYI Szaniszló 1892. 12-13. 4. VILLÁNYI Szaniszló 1891. 5. Komárom-Esztergom Megyei Önkormányzat Levéltára (a továbbiakban K-EMÖL). 6. VILLÁNYI Szaniszló 1892. 47.

Next

/
Oldalképek
Tartalom