Cseri Miklós, Kósa László, T. Bereczki Ibolya szerk.: Paraszti múlt és jelen az ezredfordulón - A Magyar Néprajzi Társaság 2000. október 10-12. között megrendezett néprajzi vándorgyűlésének előadásai (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum; Magyar Néprajzi Társaság, 2000)

CSOMA Zsigmond: „Az bábák babonás füve" (Növényismeret és gyógyítási gyakorlat a középkortól napjainkig)

1595-ben a csöpögő vizelet ellen ajánlotta virágjának és levelének borban való főzését és még melegen fogyasztását. A növény a havi vérzést is megindította, sőt a halott gyermeket „az Matrabul", vagyis a méhből is kihozta, vetélést okozva.

13 CSAPÓ pedig bár fürdőkészítésről tud az egyik szárazfűnél, de a bábákat már nem említ.

14 A Inula egyik faja, az Inula helenium L, örvénygyökér ma is gyógynövényként számon tartott, főleg a Dunántúl délibb vidékein, ahol nyirkos réteken, patakok mentén fordul elő. Ősszel gyűjtötték gyökerét, amelyben a hatóanyag található. Ez baktériumölő és többek közt a húgyutak fertőtlenítésére használják. A házastársi szeretet növényének tartották, a Reseda luteola L-t, magyarul a vadrezedát, németül a Gelbe Résedet, amely „Catanance" néven szerepelt a herbáriumban (204. rész). Ezzel a növénnyel a házasokat akarják „a tótok szerettetni"

15

, de a botanizáló és példabeszédeiben ezt is elítélő prédikátor ellenezte az ilyen babonaságot, mint ahogy írta is, „...csak a bűvös-bájos bábák wraszolnak véle". „De Centauria minore" néven szerepelt MELIUS-nál a Centurium umbellatum, magyarul földepe, németül Echtes Tausendguldenkraut nevű növény, amit a korabeli bábák a föld epéjének neveztek, és hideglelés elleni fűnek használták és tartották. (110. rész). CLUSIUS és BEYTHE István a magyar nevét czörio flu néven adta meg. A bábák nyakába kötötték a szúrós, bogáncsos takácsmácsonyát, a Dipsacus sativust, németül Gelapte Kordét, vagy a laciniatust, a héjjakut mácsonyát, amely „De Dipsaco" néven szerepel MELIUS füveskönyvében. Azonban a szövegből nem derül ki egyértelműen, hogy megszégyenítés vagy valami varázslás-gyógyítás céljából történt-e a nyakba akasztása. Bár a mácsonyák drogként nem számon tartottak, a népi gyógyászat a levélközökben megálló esővizet szemgyógyításra használta fel (78. rész). CSAPÓ 1775-ben bábákkal már nem hozta kapcsolatba ezt a növényt.'

6 „Az bábák babonás füvé"-nek nevezte MELIUS Péter „De Lunaria minore" néven a Botrychium lunaria L., magyarul közönséges holdruta, németül Gemeine Mondraute nevű növényt, amelynek gyógyhatása nem igazolt, ezért a püspök szerző is inkább csak babonaságnak tartja a növény használatát, illetve a hozzá fűzött gyógyítási hiedelmet (94. rész). CLUSIUS és BEYTHE István 1583-ban az 511. oldalon a magyarországi első ábrázolását is megadta, de CSAPÓ József 1775-ben a bábával való kapcsolatáról nem írt semmit.

17 (5. kép) Utolsó, a bábák által használt fű a herbárium szerint a „De Artemisia" néven szereplő, Artemisia sp. üröm, németül Wermut, vagya Tanacetum perthenium, magyarul mátrafű, füvek anyja, németül Mutterkrautnak meghatározható növény volt, „...az kivel a bábák élnek..." (195-197. rész). CLUSIUS és BEYTHE István 1583ban az Artemisia vulgárist fekete irömnek adta meg, mint korabeli, a növénynek már használt magyar nevét. 13. BEYTHE András 1595. 89. 14. CSAPÓ József 1775. 248. 15. Tótoknak a szlavóniaiakat nevezte MELIUS Péter. 16. CSAPÓ József 1775. 35-36. 17. CLUSIUS, Carolus 1583. 511.; CSAPÓ József 1775. 232-233.