Cseri Miklós, Kósa László, T. Bereczki Ibolya szerk.: Paraszti múlt és jelen az ezredfordulón - A Magyar Néprajzi Társaság 2000. október 10-12. között megrendezett néprajzi vándorgyűlésének előadásai (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum; Magyar Néprajzi Társaság, 2000)
CSOMA Zsigmond: „Az bábák babonás füve" (Növényismeret és gyógyítási gyakorlat a középkortól napjainkig)
„Tiztös fiu" néven, és a rajzát is közölték egyik fajának, a Syderitis Pannonicanak nevezett növénynek. 9 Az erdei tisztásokon, cserjésekben, hegyi réteken élő, évelő növény keresztben átellenes leveleit és virágait, virágzó hajtásait gyűjtötték. A Helleborus sp., (3. kép) a hunyor, németül Purpurne Nieswurz „De Veratro vero" névvel szerepel a MELIUS Péter Herbáriumában, mint bábával kapcsolatos növény, amellyel „...mint egy agg bábák wrasolnak..." (230. tétel). A Helleborus gyökere és gyöktörzse tartalmazza azokat a szívre ható glikozidokat és szaponinvegyületeket, amelyek erősen mérgezővé teszik a növényt. A nőgyógyászati alkalmazása súlyos következményekkel járhatott. A dunántúli erdőkben gyakran előforduló, évelő növényt CLUSIUS és BEYTHE András is ismerte. A növény gyökérzete adta a drogot, ami szívre ható helleboringlikozidát, szaponinglikozidát, akonitsavat, zsíros olajokat, illóolajat tartalmaz, és veszedelmes méreg. CLUSIUS 1583-ban az 570. oldalon megadta rajzát, BEYTHE András 1595-ben füveskönyvében azt írta: „Ha spongiaban auagy ruhában az azzoniallat testeben tezod az hunyort...mindon fele undok leues koszos varat meg gyogít." CSAPÓ József azonban már nem említette a hunyor bábákkal való kapcsolatát. 10 A bábák bűvölésre használták MELIUS szerint a „De Herba Sanctae Barbaráé" nevű Ranunculus ficaria L. magyarul borbálafű, németül Winterkresse nevű, gyógynövényként egyébként jelentéktelen növényt (220. rész). CLUSIUS-BEYTHE István 1583-ban „Béka fiu" néven adja meg a magyar nevét, sőt egyik faját („Ranunculus Thalietri" néven) Szalónak mellett, Batthyány Boldizsár vára közelében találták meg és leírását, rajzát közölték is. 11 (4. kép) Több Ranunculus képét adták meg, de a R. ficaria képével egyik sem azonos. A nyirkos erdőkben, cserjésekben termő, kora tavasszal virító kicsi évelő növény, virágai fényesek, élénksárgák, a levelei pedig kerekdedek és húsosak. A leveleiből készült teát elégtelen veseműködés és magas vérnyomás ellen használják. Korai, zsenge leveleiből salátát is készítettek. CSAPÓ 1775-ben a bábákkal való kapcsolatáról már nem tudott, vagy nem írt semmit füveskönyvében. 12 Szintén a bábák és a boszorkányok kapcsolatát mutatja a „De Conysa" néven emlegetett Inula conyza L., magyarul erdei peremizs, németül Dürrwurz, vagy a Pulicaria dysenterica, magyarul réti bolhafű, németül Großes Flohkraut, amely növények ma hivatalosan nem elismert gyógynövények. A református püspök MELIUS, aki kemény hitvitákon élesítette meggyőző és érvelő képességét, a babonák elleni felvilágosító tevékenysége révén érthető, hogy kiemelte: „A bábák...azt hazudják, hogy...boszorkányokat, éjjeli rettegést...e balhafűvel és csengőfűvel elűzheti(k). De (ez) kész hazugság..." Ennél a növénynél is megfigyelhető az ókori szerzőkre hivatkozás, mind DIOSCORIDES-re, PLÍNIUS-ra, de a füveskönyvíró korabeli botanikustársra, MATTHIOLUS-ra is utal (175. rész). BEYTHE András 9. CLUSIUS, Carolus 1583. 602. A képét is megadja „Sydetitis Pannonica" néven a 601. oldalon 10. CLUSIUS, Carolus 1583. 570.,;BEYTHE András 1595. 126.; CSAPÓ József 1775. 117-119. 11. CLUSIUS, Carolus 1583. 379.; BEYTHE András is ismeri, de a bábákkal kapcsolatát nem említi.; BEYTHE András 1595. 54. 12. CSAPÓ József 1775. 34-35.
