Cseri Miklós, Kósa László, T. Bereczki Ibolya szerk.: Paraszti múlt és jelen az ezredfordulón - A Magyar Néprajzi Társaság 2000. október 10-12. között megrendezett néprajzi vándorgyűlésének előadásai (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum; Magyar Néprajzi Társaság, 2000)

BALÁZS Lajos: Erdélyi eredmények és tanulságok az emberi élet fordulóinak kutatásában

Az elmúlás, temetkezés szokáskutatási eredményeiről 1996-ban a következőt írtam: „Parasztságunk halálképéről, halálszemléletéről, temetkezési szokásairól írt szokásmonográfiák, közlések, szakcikkek száma talán két kézen is összeszámolható".

4 A bécsi döntés utáni teljes időszakra visszatekintve akkor úgy összegeztem, kissé könyvelői stílusban, hogy a halál és temetkezés szokástartományáról mindössze kilenc szerző, tíz tanulmánya, cikke jelent meg, összesen 125 oldalon és egy monográfia: K. KOVÁCS László A kolozsvári hóstátiak temetkezése címmel. Mi történt azóta? Megjelent néhány rövidebb közlés, ebből egy „nem néprajzos tollából". És ami egészen meglepő, öt, többségükben szemiotikai tanulmány. Elsősorban MOHAY Tamás tanulmányára gondolok, aki a temetkezés szertartásával egyidejű szinkretikus, nem a rítusokhoz tartozó, ám mégis a rítusok által generált mozzanatokat is észreveszi, közben a csángósorsra reflektál, miközben egy konkrét temetést követ. És VIRÁG Magdolnára gondolok, aki a halál utáni, még a 70-es években is ismert lélek-lét képzetek tág kultúrtörténeti gyökereit vizsgálja. De idesorolandók OLÁH Sándor tanulmányai is, aki a rítus és nonrítus párhuzamait érzékeli. Az elmúlás és temetkezés néhány, főleg etnopszichológiai kérdéséről BALÁZS Lajos 13 tanulmányt közölt. Szintén ennek az időszaknak a termése VIRÁG Magdolna szakmai igényességgel rendszerezett és megírt Temetés a Tövisháton című kiskönyve és BALÁZS Lajos Menj ki én lelkem a testből című szokásmonográfiája. A Kriza János Néprajzi Társaság pályázati kiírására három dolgozat érkezett be. Kutatástörténeti eseménynek és egyféle áttörésnek számítom a romániai magyar temetkezési szokások és halálszemlélet kutatásában a Kriza János Néprajzi Társaság 1992. évi (Homoródfürdőn) szervezett, épp a témakörnek szentelt vándorgyűlését. Azért beszélek „egyféle áttörésről", mert az ott elhangzott előadások közlésére még nem kerülhetett sor, mód... A kutatások, gyűjtések földrajzi szórtságát táblázatba foglaltam össze, mely 39 helységet, régiót, illetve néprajzi tájat nevesít (a tanulmányok nem mindig lokalizálnak egyértelműen), melyeket, mintegy 110 gyűjtés, tanulmány, közlés érintett. Ha égtájakban gondolkodunk, a legkeletibb pontok Frumosza és Klézse, a legnyugatibb, egy Szatmár megyei kivétellel Kalotaszeg. Észak-dél irányában pedig Beszterce-Naszód és Brassó megyék között húzható meg a vonal, a Székelyföld erőteljes érintésével. 4. BALÁZS Lajos 1996. 12