Cseri Miklós, Kósa László, T. Bereczki Ibolya szerk.: Paraszti múlt és jelen az ezredfordulón - A Magyar Néprajzi Társaság 2000. október 10-12. között megrendezett néprajzi vándorgyűlésének előadásai (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum; Magyar Néprajzi Társaság, 2000)

KLAMÁR Zoltán: Tanyatípusok és tanyai életmód Magyarkanizsa környékén

4. kép. Nagyék tanyája a kanizsai járásszélen a szikes legelő peremén. A legelő északnyugati szélén nem alakult ki tanyasor. A tanyát akác- és gyümölcsfák védik az erős széltől. Tanya a homokon - szemléletváltás A bemutatásra kerülő horgosi tanya kiválasztásakor elsődleges szempont volt, hogy élő, ma is gazdálkodó telephely legyen, ahol lehetőleg több generáció él együtt. A tipikust, vagyis a kertkultúrás vidékre jellemző tanyatípust kerestük ugyanakkor be kellett látnunk, hogy az átlagos jellemzők mellett is vannak egyéni vonások, melyek csak erre az egy bizonyos telephelyre vonatkoznak.

21 Ezeknek a szempontoknak minden tekintetben megfelelt a Szélpál-tanya. Birtoknagyságát tekintve is beleillik a nagy átlagba, és az sem volt elhanyagolható szempont, hogy az ott lakókhoz a kutatót többéves ismeretség kötötte. így készségesen válaszoltak minden kérdésünkre. A tanya és a hozzá tartozó megművelt mezőgazdasági terület Horgos hétvégi szőlőskertjeinek tőszomszédságában a budzsáki-kisgyálai határrészen a falut Kanizsával összekötő műút mellett terül el. Távol esik a majoroktól és a Kárász-birtoktól. Ezen a részen korábban szőlők voltak, lényegében egyike azon területeknek, melyeken a falut övező történelmi szőlőterületek létesültek.

22 Ennek a területnek a peremén ültek meg a kertkultúrás tanyák, melyek 21. KÓSA László 1980. 399. 22. KLAMÁR Zoltán 1999. 461.